Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI ÉPÍTÉSZET Balassa M. Iván

Az épületeket zsúppal fedték. Általános volt az úgynevezett lépcsős-zsúp, amely úgy készült, hogy az egész tetőn, vagy csak az élein a kévéket a tetőlécekhez tövükkel lefele kötik és nem verik föl, azaz nem alakítanak ki sima tetőt. Az ilyen, valóban lépcsőzetes tetejű házak még az 1930-as években is meghatározói voltak egy-egy falu képének. Monajon egy terméspala fedésű ház áll, tágabb környezetében is társtalanul. A hegyaljai városok, mezővárosok szomszédságában a zsindely is feltűnik, de a bádog az, mely Abaújban lett a 20. század első felében a legáltalánosabb. Az ilyen fedés a Zempléni-hegységben, az abaúji Hegyközben, a Cserehát keleti felében már az első világháborút megelőzően is feltűnt, általánossá az 1920-as években lett. Elterjedésük a biztosítók fokozottabb falusi tevékenységével hozható kapcsolatba. A Bodrogközben annak a gazdasági fellendülésnek következtében terjedtek el, amit az „amerikások" a tengerentúlon megkeresett dollárjaikkal okoztak. Pénzükből ugyanis szinte kizárólag bádogtetős házakat építettek. Az abaúji házaknál a kontyolt tető miatt csak az udvari homlokzat alsó falsíkját díszíthették, ezért az ablakok keretezése és a sarkok vakolat-kváderezése terjedt el széles körben. Emellett elsősorban a két ablak között alkalmaztak díszítést. A virágmotívumok sokszor láthatóan egy kéztől származnak, mint azok, melyek Pusztafaluban, Füzéren, Nyíriben és a Hegyköz többi településén is feltűnnek. A lakó vallására utalnak a vakolatkeresztek vagy kelyhek. A kisfüstlyukas tető oromcsúcsának deszkázata is lehetőséget nyújt valamilyen szerény díszítésre. A kivágásoknál az évszámok mellett az előbbi, vallási hovatartozást mutató jelek fordulnak elő gyakrabban. A tornác ezt a területet csak későn érte el. A gazdaságilag is fejlettebb folyóvölgyi településeken jelent meg először, a 19. század végén. Az első tornácos házak datálása például Garadnán és Alsódobszán 1898, Alsóvadászon 1890. Nagyobb számban azonban csak az 1910-es években kezdik a tornácokat építeni, és az is jól megfigyelhető, hogy a síkról a hegyek felé haladva egyszerűsödnek. A Hernád partján Kiskinizsen például nagyon jó színvonalú faoszlopos tornácok fordulnak elő, nem ritka, hogy az épületnek mindkét fő homlokzata előtt. Ezek az elő- és oldaltornácok azután szin-