Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI ÉPÍTÉSZET Balassa M. Iván

188. Summásház és berendezése az 1940-es években, Mezőkövesd, Mogyoró köz 6. A rekonstrukciót Kovács István László készítette 189. Mezőkövesd, Kis Jankó Bori u. 12. ház díszes deszka vértelekkel 190. Az Ezredéves Országos Kiállítás Néprajzi Falujába kiválasztott mezőkövesdi ház. Jankó János felvétele, 1894. NM 320. A 19. század végén, elsősorban a tehetősebbek lakó- és gazdasági építményeiket Bükkzsércen vagy Felsőtárkányon bányászott terméspalával fedték. A rangos megjelenés mellett ennek gyakorlati oka az volt, hogy ezek kevésbé tűzveszélyesek, ezért gyakran csak a magtár kapott ilyen héjazatot. A megye déli részén az íves-oszlopos tornácú házak viszonylag újak. Mindössze a Hejő-Sajó közötti részeken mutatható ki a 19. század első feléből a tornác, egész Dél-Borsodra jellemzővé csak a 19. század második felében vált. Legszebb és legrégibb példányai olyan jelentős nemesi lakosságú településről mutathatók ki, mint Mezőcsát. Itt az első ilyen házak az 1850-es években épültek és gyakran nem teljes oldalhomlokzatukat, hanem csak egy részét díszítették tornáccal.