Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI ÉPÍTÉSZET Balassa M. Iván

186. íves-oszlopos tornácos, 1883-ban épült nagygazdaház alaprajza, Mezőcsát, Mátyás király u. 35. Hevesi Károly felmérése nyomán SZNMA 218. füsttelenítését úgy oldják meg, hogy a kemence száját és az előtte lévő padkát egy nagy átmérőjű mászókéménybe rejtsék. Ennek a megoldásnak példányai nyugattól, a Garam alsó szakaszától éppen a Délborsodi-Mezőségig sávszerűén végigkövetik a hegyek lábát. A Tiszához közeli helységekben az alföldi középpadka emléke is él, nyomát például Tiszatarjánban sikerült föllelni. A vidék jellemző tetőszerkezete az ágasfás-szelemenes, még a Bükkalja dombok, hegyek között meghúzódó falvaiban is, mint Bükkaranyos, Kisgyőr, találni ilyen tetőzetű épületeket. Ennek egy sajátos változata az általánosan „matyó"-nak minősített üstökös vagy buggyos tető. Ennél a megoldásnál az ágasfába egy ferdén álló konzolszerű gerendát csapolnak, mely a szelemen végébe erősített élszarufát tartja. így lehetőség nyílt arra, hogy egy íves alaprajzú, előreugró tetőt alakítsanak ki. Ez a tetőmegoldás nemcsak a matyóknál, hanem ennél szélesebb körben is föllelhető volt a hegyvidék és a síkság találkozásánál. Ugyanakkor magán Mezőkövesden, de ha a matyóságot tágabban értelmezzük, Szentistvánon és Tardon sem volt soha általános. Ma már csak egyetlen üstökös ház van a megyében, Tardon, de ennek sem eredeti a tetőzete, hanem a műemléki helyreállítás során rekonstruálták. Dél-Borsodra az egyenes oromzatú nyeregtetők jellemzők. Az ország keleti felét észak-déli irányban kettészelő