Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE MAGYARORSZÁG NÉPRAJZI TÉRKÉPÉN Viga Gyula

mezővárosban működtek céhek. Az alapvetően feldolgozó jellegű iparok mellett szolgáltató ágak elégítették ki a mezővárosi polgárság igényeit: szinte minden mezővárosban vannak pl. szabók. Kiemelkedő szerepe volt a kádáriparnak, ami négy településen céhekbe is szerveződött. Meghatározó itt Sárospatak céhes kézművességének szerepe. Gömör megye ma Magyarországhoz tartozó részén elhanyagolható a kézművesség szerepe - csak Putnok csizmadiái alkottak céhet -, ami a vármegye sajátos táji-gazdasági szerkezetéből fakad: a déli rész hagyományosan mezőgazdálkodó jellegű, szemben a felső részek iparosodott tájaival. A nyersanyaglelőhelyeken sajátos funkciójú központokká alakult az agyagipar: Miskolc és Sárospatak mellett elsősorban a díszkerámiájáról híres Mezőcsát, valamint Gönc érdemel említést, de működtek fazekasok Ónodon, Szomolyán, Mezőkövesden, Mezőkeresztesen, s más, lokális jelentőségű műhelyekben is. A manufaktúrák termékei (üveg, keménycserép, vasáruk) már a tömegtermelés produktumai, s elterjedésüket alig befolyásolják a lokális ízlés elvárásai. 7. Diósgyőr, Vashámor. Walzel Ágost Frigyes litográfiája. 1853. Medve Imre rajza nyomán