Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI ÉPÍTÉSZET Balassa M. Iván

183. Üstökös ház hosszmetszete, Mezőkövesd, Tölgyfa köz 19. Felmérte és rajzolta Vargha László, 1938. 184. Üstökös ház, Mezőkövesd. Bátky Zsigmond felvétele, 1908. NM 8004. 185. Agasfás-szelemené s üstökös ház, Tard, Béke u. 57. (jelenleg tájház) 1977.). Egyes településeken számuk az összes épülethez viszonyítva is jelentős volt, Szomolyán, Tiboddarócon 100 felett, de Cserépváralján és Sályban is 30-100 között voltak a barlanglakások. A könnyen faragható tufa a Bükk déli lejtőjén nem csak lakóhelyek, hanem különböző gazdasági rendeltetésű építmények kialakítására is lehetőséget nyújtott. Ezzel még az uradalmak is éltek, amikor cselédlakásokat, sőt, mint Szomolyán és Tibolddarócon, kőhodályt építettek ily módon. A lakásul szolgáló barlangépítmények alaprajzukban, használatmódjukban is igyekeztek igazodni az épített házakhoz. Jól példázza ezt a törekvést, hogy Szomolyán nem ritkán íves-oszlopos tornácot vágtak ki a kőből a lakások bejárata előtt, hasonlóan, mint Cserépváralján. Az előbbi helyen még emeletes barlanglakás is van! A dél-borsodi lakóházak többnyire szoba-konyha-kamra alaprajzi elrendezésűek. Kivételként a Hejő és a Sajó közötti részeken föltűnő gyakorisággal már a 19. század első felében két lakóhelyiséges házak épültek. Dél-Borsod lakóépítményeinek tüzelőberendezése egyértelműen alföldi jellegűnek tekinthető. A boglyakemencék, a konyhai tüzelőpadkák a visszahúzódó belülfűtős, belső füstelvezetéses kemencék helyét foglalták el. Az Alföldön megszokottal szemben itt gyakran a szabadkémény csak a konyha hátsó részének felét, kétharmadát borítja és a konyhai tüzelőpadkák mindössze a kemence szája előtt figyelhetők meg, míg innen délre ezek mindhárom falnál megtalálhatók. Ez az elrendezés tette lehetővé, hogy a konyha