Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI ÉPÍTÉSZET Balassa M. Iván

feltűnnek, bizonyítékaként a kisebb építőközpontok fontos­ságának. Ezeknek az íves-oszlopos, vagy nem ritkán egye­nes záródású tornácoknak kiérlelt egyszerű formájuk van. A kistáj keleti felében, így Trizsen két-, Nyomáron, Bódvará­kón háromkaréjos boltívek tűnnek föl a tornácokon, valami­féle kőműves-újítás eredményeként. A fa tornácoknál az oszlopfőknek megfelelően, a tornác feletti párkány, s mellvéd gyakran dús deszkakivágással dí­szített. Ennek a stílusnak a központja Bánhorváti környékén van, ahol az 1880-as évektől terjednek el nagyobb mérték­ben. Elsősorban a kőépítkezésű területeken az utcai homlok­zat, az oromzat díszítését sokszor csak néhány falura jellem­ző díszítőstílus jellemzi. A volt tornai, de részben a gömöri részeken egy egyszerű, koszorúdíszítéssel élő megoldás ál­talános. Ezeken a házakon az oromháromszög középpontjá­172. Zádorfalva, Kossuth u. 4. ház fürészelt deszkával díszített tornáca. Balassa M. Iván felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents