Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

TELEPÜLÉSFORMÁK Balassa M. Iván

154. Kisgyőr, keresztfejes borona kávája kút. Viga Gyula felvétele, 1983. HOMF 41710. lakóudvarral átellenben, az utca másik oldalán építették fel ezt a fontos építményt. A megosztott portákat Susán, Teresztenyén, keleten pedig Mogyoróskán lehetett föllelni. Külön kell szólni Tokaj-Hegyalja városairól, mezővárosairól, bár településformáikról nehéz egységes képet adni. Altalánosságban megállapítható, hogy a főút vagy főutak mentén fésűs beépítésűek. A lakóházak nemegyszer majdnem teljesen zárt utcaképet alkotnak, mint Tokajban vagy Sárospatakon az egykori Piac, később Nagy, ma Kossuth utcában, Sátoraljaújhelyen stb. Helyenként a viszonylag keskeny szalagtelkeken több lakóépület követi egymást, nemcsak az említett városokban, hanem Göncön, Abaújszántón, vagy akár a hegyek túlsó oldalán Bodrogkeresztúron. A keskeny szalagtelkek feltételezhetően egy, a késő középkorra visszanyúló telekkiosztási hagyománnyal magyarázhatók. A 11-12 méter széles telkek megfelelnek 6 bécsi ölnek, ilyeneket mutattak ki a 14. századból Miskolcról, és ez az egy hold átlagos nagyságú beltelek 12 öles utcai frontjának pontosan a fele (Balassa M. Iván 1988.) A hegyaljai települések jelentős részénél a halmazosság is feltűnik. Ez egyrészt a terepviszonyok következménye, másrészt társadalmi okokra vezethető vissza. A főútvonaltól