Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE MAGYARORSZÁG NÉPRAJZI TÉRKÉPÉN Viga Gyula

5. Gémeskútnál pihenő kunsüveges, rövid derekú inget, bőgatyát, sarkantyús csizmát viselő pipázó kisnemesek. A Nobile s Csathienses anno 1770 initam et Anno 1771... felirattal ellátott mezőcsáti térkép részlete. A térképet Györffy István a mezőcsáti községi levéltárban fedezte fel Rudabánya környékén és a Zempléni-hegységben (Telkibánya, Szépbánya, ma Rudabányácska) a 13-15. században nemesfém- (arany és ezüst), réz- és ólomércbányászat folyt, Telkibányán egészen a 18. századig. Kőbányák szolgálták ki a nemesi és egyházi építkezéseket, s a 15. századtól működött Sárospatak (Megyer) malomkőbányája. Az iparűzés következő nagy korszaka az erdők nagymérvű pusztítását hozza, de - közvetve - elvezet az erdők védelméhez, tudatos erdőgazdálkodáshoz is. A 18. században a Bükk és a Zempléni-hegység területén manufakturális iparok honosodnak meg, amelyek a korábban még lakatlan, legmagasabban fekvő erdővidéket is bevonják a gazdaság vérkeringésébe. A Bükkbe vasgyártás és üvegipar települ, együtt az őket kiszolgáló szénégetéssel és mészégetéssel, hamuzsírkészítéssel, a zempléni erdőkben pedig üveg- és kemény cserépkészítés indul, kiegészítő erdei iparokkal (bükki és zempléni huták). A 18. század derekától a sík vidéki és a dombsági műveltségi formák mellett a hegyvidéki is megjelenik, ami nem egyszerűen az emberi tevékenységek térbeli kiterjesztését jelenti. Feltételezi az egyes formák közötti kapcsolatok magasabb szintjét, ugyanakkor az egyes típusok tevékenységében - az alkalmazkodás mellett - mind nagyobb szerepet kap a tájformáló, tájátalakító tevékenység is. A sík vidéken, elsősor-