Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

PÁSZTORMŰVÉSZET Szabadfalvi József

fej) végződik. Rézművesek készítették a különböző nagyságú csengőket is, amelyekből a nyájban sokat elhelyeztek. Szerepük a jelzés volt, gyakran az elkószálásra hajlamos állatok nyakába kötötték megfelelő vastagságú bőrszíjjal. Nagysága és hangszíne különböző volt; a pásztorok gondosan válogatták össze a nyájukban alkalmazott csengőket. Régiónkban leginkább az edelényi csengőket használták. Ezekben a műhelyekben készítették a ruhákon, tüszőkön és tarisznyákon található rézcsatokat is. Az acéllemezből készült és rézzel forrasztott kolompokat leginkább nagyállatok nyakába akasztották. Összefoglalásul a következőket mondhatjuk el: Borsod megye déli harmadában, a Bükktől délre, a Tiszáig terjedő területen alföldi, részben hortobágyi jellegzetességek figyelhetők meg a pásztorművészet tárgyain. A botokon a fém és műanyag intarzia, az alföldies jellegű borotvatartók és talán a jellegzetes dohányzacskók mutatják ezt. Zemplén megyében elkülönül a Zempléni-hegység, valamint az attól keletre és délre végighúzódó síkság pásztorművészete. Ennek talán az is az oka, hogy a Zempléni-hegység területén nem alakult ki egységes nagyarányú pásztorkodás, hiszen szétaprózott kis falusi legelőkkel rendelkeztek. A hegyvidékit alig kutatták, mégis a cserehátival és a bükkivel mutat némi rokonságot. A zempléni, valamint az ungi, beregi és némileg a szatmári síkságon egy jellegzetes szaruművészet 108 108. Rézcsengök, a nagyobban korpusz díszítéssel HOMN 53.1587.1.,87.18.1. Nyékládháza