Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

is kiütközik a régi magyar kisnemes hajlama: - vadászó-halászó szenvedélye csaknem egyenlő erejű festői sodortatásával. A másik véglet, a katolikus aszkézisre berendezett Udvardy Ignác élete. O férfikora delén vonult el a nagyvilágtól, hogy egy tiszta parasztházikó és gyümölcsöskert közepén találja meg a szelíd harmóniát, ami úgy búg ki az exkluzív lélek földi napjaiból, mint egy gót templom boltívei alól az orgona. S a Ferenczy Noémi művészi és emberi életének egybeforrásánál találni-e különbet egyhamar? Erősen baloldali világnézetének következése-e, hogy nemcsak álmodó költője saját művészetének, hanem csodálatos szőnyegterveinek egyben a minden munkásmilliókkal testvérhangolású feldolgozója? Avagy emelkedett képzőművészetének magára vállalt külső formái alakították-e a gyönge nő világnézetét azzá, ami lett? Nem lehet megállapítani. Külön életnek éppolyan teljes Mikola András kemény feladatviselése a kolóniáért, mint Krizsán János előkelő felelősségérzete tanítványainak jövőjéért. Börtsök Samut sem tudnám másként elképzelni, mint rózsafáktól illatozó kertje közepén, a kicsiny udvarházban, ahol a betegeskedő nagy művész gondjait finomlelkű hitvese megosztja vele. Göllner Elemér és felesége Egly Sári asszony, amellett, hogy festők, éveken át jómenetelű kis korcsmának voltak a tulajdonosai. Bizonyos éllel keresztelték vendéglőjüket »Zöld Sarkanynak«, egy idősebb hölgyrokonuk emlékezetére, akitől a korcsma helyiségeit kibérelték. " Tabéry Géza: Nagybánya. Erdélyi Helikon, 1929. 9. sz. 671-687.