Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

mindazzal együtt, ami lefolyt a szemünk láttára. " - tűnődött el Incze Gábor Nagybányáról egy népfőiskolai előadásában 1943-ban. A festmények - esztétikai milyenségüktől függetlenül - pillanatfelvételek, s a helyszínek ismeretében tudunk pontos leírást adni a képről, mely minden további értelmezés alapja. Ismeretes, hogy a Heinrich Wölfflin a németül 1915-ben megjelent Művészettörténeti alapfogalmak című könyvének elején felidézi a múlt századi német festő, Ludwig Richter történetét, amelyből kiderül, hogy Richter negyedmagával próbált azonos tájrészletet természetimen lefesteni. Hiába volt azonban ugyanaz a minta, a festők személyiségének megfelelően teljesen eltérő felfogású művek születtek. Az is gyakran előfordul, hogy egy-egy mű elemzésekor a legalapvetőbb tényeket sem tudjuk megállapítani, pl. a hajnal és az alkonyat megkülönböztetése - csupán a kép alapján - nehézségekbe ütközik, ilyenkor segít a helyismeret, a helyszín földrajzi tájolása. Másfelől a motívum ismerete teszi lehetővé, hogy a festői megközelítés, a stílus, a nemzetközi áramlatokhoz való igazodás mértéke „leolvasható" legyen. A mi esetünkben a „végeredmény", az elkészült művek alapján kerestük fel a mintákat, a Nagybányára jellemző város- vagy tájrészleteket. Furcsa módon, immár az eltérő felfogással készült festmények történeti hűségét kellett segítségül hívnunk, hogy számos esetben a motívum rekonstruálása (a betömött malomárkok, a még nem szabályozott Zazar, a református templom valamikor vörös toronysisakja) megvalósulhasson. 1903-ban Szellemy Géza megjelentette a Nagybánya és környéke magassági viszonyai című könyvét. A legfontosabb objektumok tengerszint feletti magasságát adja meg; a Kereszt- és Virághegy, a Faggyas, a Magura, a Gutin stb. mellett olyan városi pontok is szerepelnek mint az István torony, a református templom. A méretekkel kiegészített felsoroláshoz semmiféle magyarázatot nem ad, tehát a korszakban mindenki számára nyilvánvaló volt, hol található a Ligeti vendéglő, a Bay-villa, a városi kismalom, a vasútállomás, sőt Frits Samu hámora, a Léding-féle zúzó vagy a libamezei árok-híd. A szerző indítékai speciálisak, elsősorban a bányászattal foglalkozó város szempontjait követi, ugyanakkor ezek azok