Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

Q|ç|r||QH „ Kobalt ég, festő, patak, buja rét. Ódon házak, festő, fürdővendég. Dalos kedv és nyűtt bányászemberek ólomarca, és megint csak festő! Erdélyben ugyan ki ne találta volna ki, melyik városban vagyunk? Az emésztő munka eredménye a bányavidék népségén: ólomarc, tüdővész, asztma. Átlagos bányászéletkor negyven év. Ötven éves emberek aggastyánszámba mennek. Nincs jobb dolguk a kohók kulijainak se. Fernezely kénfüstjében, a bányászarc meghazudtolva az impresszionista piktorok vidor színeit, Stuck rémképeit idézi elénk. Az égetőművek óriási sivár épülethegyei közt a nyomorult munkáslakók Kubin rajzoló tolla után sikoltoznak. Az aknás pestek alig elviselhető hőségében talán Közép-Európa legproletárabb népe robotol. Esős időben a fernezelyi kohók gyilkos kénfüstje behatol a Rozsályhegy völgyéből Nagybánya fölé. A nép azt mondja rá, hogy az olvasztópokolból az aranynak lelke visszaszáll az aranyanyához, a Kereszthegy méhe felé. Teleki Sándor,