Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

„A tulaj: Berger Lajos, becenevén Lemus, középtermetű, ikszlábú férfi, kis körpamaccsal tömpe orra alatt, udvarias, de kissé ironikus mosollyal ajkán, kétes tisztaságú fehérkabátjában és gondosan kettéválasztott hajával igyekezett a vendégek kedvében járni... Lemus szívesen hitelezett az arra szoruló művészeknek. És melyik művész nem volt »arra szorulo«? A Berger áj egyik nevezetessége volt a két fehérasztal. Fel volt parcellázva, és az egyes parcellákban unatkozó vagy éppen ellenkezőleg, szórakozni óhajtó festők kedvük szerint rajzolhattak. És ha arra gondolunk, hogy az asztalon mintegy 14-16 kis mező volt, és azokba nem kisebb festők rajzoltak, mint Kmetty, Vadász, Pittner, Perlrott, Jándi, Klein Jóska, Slevenszky, Börtsök, Krizsán, Pirk, Kiss, Ballá Béla, tisztán állhat előttünk egy ilyen asztalka értéke. Csoda-e, hogy úgy 15-16 éves koromban, amikor egy nyári délután, barátommal, Sipos Gyurival ott üldögéltem éppen egy ilyen múzeumszámba menő asztalka mellett, úgy éreztem, hogy az ördög sarkantyúja vékonyomba vág. Legott elővettem hát egy Hardtmuth-ceruzát, és rajzolni kezdtem az egyik üres kockába, valahol Mattis-Teutsch és Krizsán szomszédságában. Alig húztam azonban pár vonalat, magán kívül ugrott oda Lemus, és olyan nagy sikolyt hallatva, hogy Erdős Kénének is dicsőségére válhatott, ki akarta ragadni a művészi eszközt a kezemből... Végül is, elég szégyenteljes módon eladtam talentumomat egy tál - nem lencséért, de - krémesért. " Bogdán Kálmán: Az én Nagybányám. A Hét, 1975. szept. 19. „Az asztallap sárgaréz lemezzel volt keretezve, leszorítván így egy csiszolt vastag üveglapot, amely alatt helybeli vagy vendégművészek levelezőlap nagyságú eredeti vázlatokat, grafikát, temperát, akvarellt, s olajat festettek, illetve rajzoltak, s ezt Berger Lajos úr igen nagy becsben tartotta, s ő maga törülgette időnként a portól. " Klein József (1896-1945): Aktok 1930. (Mgt) Tóth Dénes levele Murádin Jenóliöz, Nagybánya 1972. júl. 27.