Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

a barna televény, a hegyek közelsége ellenére - vagy tán mert épp ezek fogadják be és raktározzák el a napsugarat - a szelídgesztenye, a dió, a barack boldogan él és terem benne... Megtudtam, hogy most is Ziffer mester jár be korrigálni, a részletek felőli érdeklődésemre azt írta, hogy a Nagybányai Szabad Festőiskolát bárki látogathatja, aki egyszer s mindenkorra kétszázötven lej beiratkozási díjat befizet, és a modell költségeihez hetenként rendesen hozzájárul. - Uraim, ezek az aktok nem állanak a lábukon! - mondta a mester egy korrektúrája alkalmával -, ezek a figurák nem győznek meg arról, hogy ötven-hatvan kiló testsúlyt hordoznak. A megjegyzések utánija tanácsok alapján megindult a munka: a modell körül tízpercenként helyet cseréltünk egymással, csak a leglényegesebb vonások feljegyzésére szorítkozva, két nap múlva húszperces, majd félórás rajzokon a mozdulat, egyre több fontos részlet feltüntetésével. Hét végére az iskola nagy kiállítási termének padlóját elborítottuk a sok rajzzal, a mester rajtuk lépkedve, botjával mutogatott azokra, amelyeket különösen jóknak talált. Ziffer mester többször mondta, ha akarom, hogy a munkáimat lássa, keressem fel otthonában, bármikor szívesen fogad... A kis udvart egy nagy diófa tán igen is beárnyékolta, sötétítette az udvarra néző ebédlőt is, de az a gazdát nem zavarta, inkább inspirálta: az ég és az udvari árnyékok kékje, a kékre festett kapu, ajtók, ablakkeretek, a tűzfal hideg kékesszürkéje, a fák kékeszöldje, íme adva van a legtöbb Ziffer-festmény kékes alaptónusa. Bent az ebédlőben csaknem mindig ki volt téve kéthárom csendélet modellje: gyümölcs, virág, szőlő - valamelyik mellett az annyi ilyen képén jelenlévő tréfás kék fajanszkutyácska. Kis nagyzolással ezt az utcai szobát műteremnek lehetett volna nevezni. Az utcára néző két nagy ablakán erősen koncentrált fény ömlött be, amit a zöld falak jól beittak, kint a széles úttest és a Zazar térségén