Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

azonosítható városkép-alkotó elemek - a Traianus oszlopa, a Trévi kút, az Angyalvár - mellett megszámlálhatatlan palota és szökőkút hirdeti az „örök város" dicsőségét. Avedutákból összeállított festmény az akkori Róma, Pannini, s valószínűleg a kortársak által is jellemzőnek talált összképét adta. Azonban a jelen számára is nyitott: könnyedén összehasonlíthatjuk a mai és korabeli állapotot, s az is kitűnik, hogy az elődök mit tartottak fontosnak megörökíteni az utókor számára. Ugyanakkor az „ideális" képtár magának a művészetnek az allegóriájává vált. Nagybányáról - mely jelentőségét tekintve ugyanolyan fontos helyet foglal el a magyar művészet történetében, mint az egyetemesben Róma -, sajnos nem készült hasonló „összefoglaló" mű. Képzeletünkben mégis létezhet, hiszen a „hozzávaló" festmények megvalósultak. A hatalmas mennyiségből kedvünkre válogathatunk, hogy kibontakozzék előttünk a festők által látott Nagybánya képe. 1995 áprilisában a helyi Művészeti Múzeumban éppen Nagybánya a nagybányai festők szemével címmel mutattak be egy válogatást a múzeum gyűjteményéből, ahol tanulságos módon kerültek egymás mellé az eltérő stílusú képek, ütközhettek a festői látásmódok, melyek megkülönböztetik egymástól például Gáli Ferenc, Gheorghe Flórián, Jándi Dávid vagy Ziffer Sándor, Ferenczy Valér művészetét. A város konkrét helyszín, mégis a festmények a képzőművészet régióiba emelik át a motívumokat. (Alegújabbkori magyar művészet kezdetén is egy jelkép-értékű tájkép indítja a sort, Markó Károly Visegrád című képe.) A Münchenből, Párizsból hozott festői stílusok, bevált fogások a vidék hatására alakultak át, hogy teljesen egyéni művészet szülessék Hollósy, Ferenczy és társaik ecsetje nyomán. Korábban az elkészítendő - elsősorban történelmi vagy mitologikus - kompozícióhoz keresték hozzá a megfelelő környezetet, Nagybányán a táj közvetlenül inspirálta a művészeket egy-egy téma megalkotására. Ferenczy Valér és Béni is megemlékeznek arról, hogy édesapjuk, Ferenczy Károly valamennyi „szabad levegős képét" kint a helyszínen festette, sohasem előzetes tervekkel ment ki a