Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

Iskolai hétköznapok „A húszas évek elején Nagybánya még sok emléket őrzött abból az időből, amikor a festőiskola létesült. Lépten-nyomon felbukkantak a mesterek képein látható motívumok, tájak, utcák, épületek meg emberek, típusok is. A Zazar folyó, a Kereszthegy, a Klastromrét, a park és dombok gesztenyefái, a vörös tetejű templomtorony, a veresvízi utcák, fekete zsindelyű, sárga falú házak, egyszerű emberek, cigányok, sok jó alkotásnak voltak ihletői. Egyszerű, alacsony léckerítés öleli körül három oldalról a festőiskola parkját. A negyedik oldalon a Malomárok vize fut, vígan csobogva a Zazar folyó felé. Egy fiú szívszorongva nyitja a kaput. Először lép be a kertbe, ahol a Mesterek lépteit mintha még őrizné a kavicsos út. Bent nagyfák, pázsit, bokrok, jobbra az iskola tömbje és a műtermi lakások, balra a mesterek laknak... A fiú balra megy a vadszőlővel befutott magas ablakú műtermek felé. Valaki azt mondta, ott lakik Thorma János, az iskola vezetője... Félve teregette ki rajzait. Gondosan megmunkált arcok, fejek, alakok tekintettek ki a lapok közül. - Igen, igen - mondta a mester. - A tehetség látszik, de... a rajzok folytatása fontosabb, az, hogy mindig több és több legyen bennük... tudás, őszinteség, elmélyülés. Nem a megmunkálás a fontos, hanem a lényeg kidomborítása. Jóságosan elmosolyodott, ránézett a fiúra és azt mondta: »Felveszem, és figyelemmel fogom kísérni. « Az iskola épülete impozáns. Bent a magas falakon nagymesterek, Velázquez, Rembrandt, Vermeer van Delft stb. reprodukciói függenek. Finom olajfesték kellemes szaga érzik a levegőben. Idősek, fiatalok, fiúk, leányok kíváncsi tekintettel vizsgálják a belépőt: - Ki vagy, honnan jössz, miféle tehetség...?