Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

Epizód: Feszty Árpád Nagybányán, 1885 „Tél időben, fagyban, hóban lementem Nagy-Bányára. Az aranyat, ezüstöt termő Nagy-Bányára, a hol a hegyek mélyéből sápadt, rongyos a-lakok verítékes nehéz munkával hozzák felszínre a ragyogó aranyat, ezüstöt /.../ Ott töltöttem vagy hat hetet; naponként elmentem a bánya-bejárat előtt, arra vitt utam és különös, hogy maga a bánya kapuja mily hidegen hagyott. Sohasem hittem volna róla, hogy valaha egy festményem tágyául fog szolgálhatni. A kohókban készített vázlataim közül válogattam, keresgettem, vájjon melyiket dolgozzam fel a sok közül s íme az utolsó nap késő délutánján, hazafelé menve, egy futó pillanatot vetek a bányabejárat felé - és mintha csak most láttam volna először, úgy rábámultam arra a kapura. Mintha ez nem is az a kapu lenne, a mit mindennap oly közönynyel néztem, a melyik mellett naponként hidegen mentem el. Olyan pontról láttam most és olyan világításban, a milyenben még eddig soha sem. Uj volt az előttem és igen szépnek, érdekesnek találtam a dombjára boruló hóval, a szomorú téli fellegekkel, a bánya fölött elterülő kietlen tájképpel s e bús képben ott meredt a kőkereszt, mintha az a bánya egy nagy sírbolt volna. /.../A bánya torkából tompa zúgással fútt a szél, mintha a lenndolgozóknak összegyűjtött sóhaját hozná ki; megelevenedtek előttem azok az élőhalott alakok, ott láttam őket magam előtt sírni, búsulni, s elmerülni mély bánatukban, - a vázlatba oda is vázoltam őket. Az utolsó délután volt. Haza érve mondám: - No Sándor bácsi, tisztában vagyok már. Tudom már, mit fogok festeni. Nézzen ide, ezt ma készítettem. - Nini - a kereszthegyi-bánya bejárat. -Az. - S mi lesz belőle? Bánya-szerencsétlenség? - Igen.