Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

Emblematikus városképek Akár nyugatról, akár keletről közelítjük meg Nagybányát, megkapó körpanoráma tárul ma is a szemünk elé. Kezdetben a művészek a Jókai dombon és környékén dolgozva szűkebb kivágásokat alkalmaztak, mivel szinte benne éltek a tájban. „Csak amikor a jelen század tízes éveinek elején a város a festőkolónia számára a Zazar lapályához közel nagy kertet adott, s benne műtermeket és lakásokat épített, akkor kezdett megváltozni a tájmotívumok jellege a képeken. Az ott fejlődött fiatal festőnemzedék, valamint Krizsán János (1886-1948): Nagybánya látképe - linóm. az évente odalátogató alkalmi nagybányaiak, a képmotívumok turistái, egyre többen ábrázolták Nagybányát erről az újabb oldaláról is. Érdeklődésük a lapályos részek, s a város látképe felé fordult, sokszor megismételve ennek egyes közismert motívumait. " - emlékezett vissza Réti István. Réti István: A nagybányai művésztelep. Budapest, 1994. 137. A várost átkaroló hegyek hajlatairól valóban festői kilátás nyílt az alattuk meghúzódó épületekre. A leggyakoribb nézőpont a Klastromrét, illetve a fölötte húzódó Virághegy volt, melynek oldaláról könnyen lehetett a városmagot egy képpé komponálni. Az egyik legkorábbi kép Cserna Károly rajza, amely „Nagybánya Ludányi Bay Lajos virághegyi szőllőjéből tekintve" ábrázolta a várost még 1896 előtt. A rajz Moreili Gusztáv-féle metszete repr.: Schönherr Gyula dr. emlékezete. Budapest, 1910. 35. Nagybánya, mint minden tornyokkal büszkélkedő város, az eltérő helyszínekről nézve más és más arcát mutatta. A tornyok olykor egy sakktábla