Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

különböznek annyira, külsejükben is Hollósy técsői boglyái - a magány tragikumának jelképei - a nagybányaiakétól. A festőtelep korai, századeleji korszakában Maticska Jenő alkotta meg páratlan érzékenységgel boglyás tájait. Kazlak télen című, két változatban megfestett képe zseniális ráérzessél Claude Monet képalkotásával mutat rokonságot. Réti nem véletlenül e képek egyikét, a Budapesten magántulajdonba került festményt," mint a tájképfestészet példáját mutatta meg főiskolai növendékeinek. Kismesterek vásznain tűnt föl azután mind gyakrabban ez a téma. A neósok föllépésétől nem titkolt lenézéssel a „boglyás festő" jelzővel kezdték a hagyománytisztelőket gúnyolni. Ez az epiteton leginkább Börtsök Samura és Krizsán Jánosra illett rá. Boglyás tájakat azonban mesterek és növendékek, konzervatívok és neósok egyaránt festettek. Csók István, Grünwald Béla, Bornemisza Géza, Réti István, Mikola András, Czigány Dezső, Boldizsár István, Sztélék Norbert képein bukkanunk a kedvelt téma különböző megközelítésű változataira. Börtsök Samu (1881-1931): Téli táj (MNG)