Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

„Az utcára néző két nagy ablakán erősen koncentrált fény ömlött be, amit a zöld falak jól beittak, kint a széles úttest és a Zazar térségén túl a Pénzverő és a református templom teste zárta le a látóhatárt. Bent egy hűséges festőállvány, mellette kerekes szekrényre szerelt, sok mindent látott nagy tükör állt, ez az ablak felé fordítva erős kék kontrasztokkal tükrözte a külvilágot, mint egy kész Ziffer-festmény. - Ez már a begyakorolt Zifferiáda! - mondogatta... " Incze János: Önarckép. Bukarest, 1982. 124-125. Tovább haladva a kisebb malmok, a minoriták malma és a Holczmann-féle malom következik, a városi fürdő és a vágóhíd két zömök tornyos, timpanonos épülete után pedig a festőtelep parkja a műteremházakkal. A parkot a festékgyár és a Csertörő köz zárta le. Az alsó folyásnál a csónak megfeneklik a homokpadon. Itt képzelte el Ferenczy a József és testvéreit 1900-ban. A jellegzetes fehér falú malmokat gyakran festette meg Ziffer Sándor (két példánya a nagybányai múzeumban), Szobotka Imre, s pasztelljein Jándi Dávid is megörökítette. Ide sorolhatók Katz Márton festményei és Ilosvai Varga István Nagybányai táj patakhíddal (1930 körül, FM) című képe. Kevésbé ismert Boromisza Tibor Mosó asszonyok a malomároknál (1913) festménye. Visszatekintve a város már olyan kicsi, mint egy képeslapon, csak a református templom tornya világít. így rögzült Iványi Grünwald Béla (Nagybányai táj, 1909 k.), Boromisza Tibor, Krizsán János (MNG), Mund Hugó (KM), Vörös Géza (1925) és mások festményein - a környezet azóta emeletes házakkal épült be, ma már csak a képeken élvezhető ez a látvány.