Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

tá, s már az első esztendőben látványos főművek kerültek ki Glatz Oszkár, Ferenczy Károly és társaik ecsetje alól. A telepesek továbbra is elfogadták az „öreg" (Hollósy) tekintélyét, azonban a legjelentősebb munkákat nem neki sikerült megalkotnia. Kiss József látogatása, 1896 Már az első nyáron többen meglátogatták a kolóniát, így a Münchenben a Hollósy-körhöz tartozó Lyka Károly művészettörténész, vagy az elődjükként tisztelt Szinyei Merse Pál. Kiss József, a budapesti A Hét főszerkesztője pedig azért utazott kiadójával Nagybányára, hogy válogatott költeményeinek díszkiadásást a legfrissebb szellemiségű festőcsoport alapítóival illusztráltassa. A költő gesztusa a művészek elismertetésének első lépcsőfokát jelentette. A Nagybányai A Nagybányán született történettudós, Schönheit Gyula áldozatos munkáMúzeum Egyesülett ja nyomán 1899-ben alakult meg a Nagybányai Múzeum Egyesület, amely természettudományi, néprajzi és történeti szakosztállyal rendelkezett. Néhány év múltán azonban a képzőművészet is helyet kapott a felajánlások nyomán látványosan gyarapodó gyűjteményben. Maga a múzeum 1904ben nyílt meg. Arcélek: Réti, Thorma, Ferenczy Réti István megfogalmazása szerint is az első nagybányai évek tanulsága elsősorban erkölcsi volt. A tiszta művészetért való megalkuvás nélküli kiállás bátorsága fűzte össze az egyébként eltérő stílusban dolgozó művészeket. Az alapítók közül Réti, Thorma, Ferenczy, Iványi Grünwald egyénisége alapvetően meghatározta a tanítványok további munkásságát. Ferenczy, majd Réti a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, Thorma a művésztelepen igyekeztek a nagybányai szellemiséget elfogadtatni és követendő mércévé tenni. Neósok, 1906 Hollósy távozása után 1902-től a művésztelep szabadiskolává alakult, ahová minden előképzettség nélkül bárki jelentkezhetett. A század elejétől több olyan fiatal dolgozott Nagybányán, akiket egy idő után nem elégített ki a plein air naturalizmus, hanem a Párizsban Henri Matisse körül csoportosuló művészek színes, harsány festésmódjához igazodtak. A francia fővárosban már 1905-ben is kiállító Czóbel Béla mellett Ziffer Sándor, Tihanyi Lajos, Boromisza Tibor, Bornemisza Géza, Perlrott Csaba Vilmos, Galimberti Sándor, Dénes Valéria tartoztak a korszakban neoimpresszionistának, rövidebben neósoknak nevezett társaságba.