Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

1809-ben szentelték fel. Hálás utódok 1959-ben a felszentelés 150-ik évfordulójára a küzdő, szenvedő, de hitben erős elődök iránti kegyeletes emlékezéssel közadakozásból kívül belül megújítottak Isten dicsőségére. " A művészek bárhonnan is választottak nézőpontot, alig lehetett kikerülni a torony beillesztését a képmezőbe. Ahogy egy korabeli kritika megjegyzi: „Ebbe a piros toronyba különben szerelmesek a piktorok. Budapesten is mindig úgy szoktam megtalálni a tárlatokon a nagybányai képet, hogy keresem a gömbölyű fejű piros tornyot. Szóval soknak állt már modellt ez a torony. " Simii Nona: A képkiállításról. Nagybánya és Vidéke, 1912. augusztus 11. A divatos épületet a festők szinte ,,körbefényképezték", szemből karcsú, felkiáltójel formáját mutatta, oldalról a templomhajóval méltóságteljesebben jelent meg, míg hátulról, a Libamező téjékáról a Zazar menti tájképek gyakori lezárója volt. Gyakran örökítették meg a Főtér irányából is, vagy az István toronyból festve, ilyenkor a Kereszthegy képezett körülötte profán mandorlát. Kiemelt jelentőségére utal, hogy Ferenczy Károly 1903-as budapesti gyűjteményes kiállításásnak plakátjára is ezt a motívumot választotta. Az 1912-es nagybányai jubiláris kiállításon Mikola András Híd utca (1908) című képe is szerepelt. Inkább topografikus hűséggel rögzítette rajzain Tóth István. A harmincas években Pittner Olivér adott neki egyéni karaktert kubisztikus pasztell képein (Híd utca, 1934).