Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

A nagybányai festőtelep öröksége „- Ez az örökség részben terhes, mert sokan azt várják tőlünk főleg külföldön -, hogy tárlatainkon nagy elődeink felfogásában létrehozott munkákkal találkozzanak. Ez természetesen nevetséges elvárás, hisz az idő nem állhat meg, minden fejlődik, még a művészi látás- és gondolkodásmód is. Megjegyzem, hogy már a bányai második generáció tagjai is - megismerve az európai festészet újabb irányzatait -, sokkal modernebb felfogásban dolgoztak, mint az alapítók. Természetesen mi, a késői utódok szintén szeretnénk az eltelt idő után - ami közel egy teljes évszázad - felhasználni azokat a festészeti eredményeket, amelyek ez idő alatt gazdagították a művészet korszerű kifejezési lehetőségeit. Ilyen szempontból is igen heterogén a bányai művésztelep. A festői realizmustól az absztraktig számtalan irányzat fedezhető fel az alkotók eszköztárában. Ezeket a munkákat szemlélve joggal merül fel a nézőben a kérdés: van-e valami köze a »bányaisághoz« ezeknek az alkotóknak, bányaiak-e vagy csak Nagybányán dolgozó művészekről van szó? - A »bányaiságot«, vagyis az alapító mesterek művészetét és művészi elveit az őket legjobban ismerő Lyka Károly soraival jellemezhetem a legjobban: »Mindent csak maguktól vártak, s attól a természettől, amelynek rögéhez kötötték művészi fejlődésüket. S ezek Nagybánya rögei voltak. A mi mezőnk, erdőnk, bokrunk, levegőnk vált felfogásuk sugalmazójává, előadásuk kormányzójává. Képeik tehát nem is téveszthetők össze müncheni, londoni, bécsi mesterek képeivel. Mert javarészükön rajta van születésük bélyege: itt születtek nálunk, a mi világunkat tükrözik. Sajátságos, hogy éppen ezt a magyar rögön kialakult művészetet tekintették Budapesten idegennek, s éppen a müncheni rendszeren alapulót tekintették magyarosnak. Pedig a bányai festők fellépésének művészettörténeti jelentősége bizonyára abban