Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

Walter Frigyes (1931-1996): Felsőbányái táj - linóm. (Mgt) és egyéb sajátságaikat ott nem kell feladni. A művészet versenye szabad, s csak ahol verseny áll, ott lehet beszélni eletrol«). Belülről ismerve a problémákat, meleg szavakkal emlékezett meg a régi Nagybányáról (» Csupa kellemes és nagy emlék, ha az ember az erdélyi magyar képzőművészet lapjai közt motoz«), az erdélyi kortársak közül viszont Nagy Istvánt, Nagy Imrét, Szolnayt, Ziffert, Popp Aurélt, Gallas Nándort és Kós Károlyt méltatta. A sors úgy hozta aztán - ez már a hetvenes évek elején volt -, hogy Kós Károlyt keresve, Aurel Ciupe házának kapuja előtt kellett elmennem, Ciupe mester műterméhez kapaszkodva viszont a lépcsőkön, Károly bácsi asztal fölé hajoló alakjára láthattam. Az emlékezetesebb visszakapcsolásra azonban idén, 1979 nyarán, illetve őszén került sor. Az erdélyi táj szerelmese és hűséges ábrázolója-kifejezője (Gheorghe Oprescu, a neves művészettörténész is így jellemezte Aurel Ciupét) megmutatta legújabb olajfestményeit, amelyek frissiben készültek, a szárhegyi művésztáborban, Gyergyóban. Nem tudom, minek ön'endtem jobban: annak-e, hogy a nyolcvanadik évének küszöbére