Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

1945 után „A háború után a korábban itt alkotó festők közül kik maradtak Nagybányán? Tulajdonképpen minden jelentős művész maradt, csak Pirk János, Boldizsár István és Iván Szilárd távozott, de ők már előbb. A felsorolást a műtermek sorrendjáben kezdve: Krizsán János a feleségével, Antika nénivel, Kiss Károly, Agricola Lídia a férjével, Weith Lászlóval. Az elsőidőkben Ballá József Slevenszkyvel dolgozott közös műteremben, ugyanabban az épületben előbb Abrudán Péter, majd az ő Kolozsvárra távozása után Thormáné Kiss Margit. A telepen kívül laktak Ziffer Sándor, Mikola András, Nagy Oszkár, Pászk Jenő, Vida Géza, Olejnik Janka, Makkal Piroska, a »harom Kovacs«: Gyimesy Kovács Gábor, P. Kovács Géza, Kováts Ferenc stb. Első tanárom - bár inkább tanítóm, mert nem volt egy tanártípus, hanem egy igazi bohém -, Sztélék Berci bácsi, aki a »nép festoje« volt, mindenki barátja, és szinte minden nagybányai lakásban megtalálható egy-két pasztellje. Az ő utolsó szálláshelye egy Kolba nevezetű rámásnál volt a Veresvízen. Shakirov Sebestyén festő és Tóth Sándor szobrász Kiss Károly (1883-1953): Erdei táj (Mgt) szintén a Veresvíz közelében lakott. Látszólag minden együtt volt, hogy a művészeti élet kialakuljon. Hogy történt ez a gyakorlatban ? Tulajdonképpen nem kellett, hogy kialakuljon, mert a művészeti élet tovább folytatódott. Változást jelentett, hogy miután a baloldali művészek átvették a telep irányítását, beleszólást sem engedtek azoknak, akik évtizedeken keresztül vezették a művésztelepet, Krizsán Jánosnak, Mikola Andrásnak. A változás elsősorban adminisztratív jellegű volt, de lassanként a tematikában és a művészi formában is megjelent