Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Péntek János: A magyar-román interetnikus kapcsolatok néhány nyelvi vonatkozása
Ugyanígy a tányér szó több faluban csak a cseréptányért jelenti, a porcelántányért a románból kölcsönzött fárfuria szóval jelölik..." 19 Mindaz tehát, ami az átvétel pillanatában fölösleges luxusnak tűnik, a későbbiekben funkcionálissá válhat, többek között alkalmas lehet arra, hogy lehetővé tegye a pontosabb fogalmi elkülönítést. Kétségtelen azonban, hogy a szópárok, a szinonimák bősége velejárója az aktív kétnyelvűségnek, a domináns kétnyelvűségnek, amelynek folyamatában a domináns nyelv elemei (lexémái, szerkezetei) fokozotasan foglalják el az anyanyelv megfelelő elemeinek helyét, veszik át funkcióját. A kétnyelvűség ilyen esetben zsilipként működik, a spontán nyelvcsere, a nyelvi asszimiláció zsilipjeként. 7. Az interetnikus kapcsolatok más, nem kevésbé fontos vonatkozásait tükrözik azok a kölcsönelemek, amelyeknek elsődleges szerepe nem referenciális: nem a jelölés, a fogalmi megkülönböztetés vagy részletezés, hanem az expresszivitás, az érzelemkifejezés. Általánosan ismert, hogy tabuszavak helyett kézenfekvő idegen szavakat használni, pl. a szitkozódásokban; a mágikus szavak is hatásosabbak, ha érthetetlenek; eufemizmusként szintén megszokott az idegen szavak használata az illetlen szavak, kifejezések helyett. Ritka az ameliorációs eltolódás az átvételekben, az ismert román eredetű szavak közül a cimbora ilyen, amelynek a pozitív 'jóbarát, játszópajtás' jelentése vált köznyelvvé, a negatív 'cinkos, tettestárs'jelentése a mai nyelvben ritkább. Mindez a kölcsönzés motivációjaként is fontos: „Az átvétel hatóerői között szerepet játszik - írja Bakos Ferenc 20 -, hogy az idegen elem színesebb, mint a jól ismert hazai; különösen alkalmas mind szépítő, mind becsmérlő árnyalatok kifejezésére." Az általános tapasztalat mégis az, és erre kivétel nélkül minden szerző felhívja a figyelmet, hogy az átadó nyelvbeli közömbös hangulatú szó az átvevő nyelvben válik gúnyossá, tréfássá, rosszallóvá vagy éppen becsmérlővé. Bakos táblázatosan is közölt összeállítása szerint az észbeli fogyatékosság, gyarlóság jelölésére 57 román eredetű szó került át a magyar nyelvjárások szókincsébe. 21 A nyelvi kölcsönzés e jól ismert jelenségének a magyarázatára Szilágyi N. Sándor vetett föl új, kognitív szemantikai szempontokat a Szociálpszichológiai tényezők a szókölcsönzésben címmel az 1994-es egri magyar nyelvészkongresszuson tartott előadásában. Szilágyi bizonyára okkal értékeli úgy, hogy ebben a szókölcsönzésnek az etnocentricitással 22 való szoros összefüggése tükröződik. Vizsgálati anyagként Márton Gyula-Péntek János-Vöő István A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai című munkájában szereplő mellékneveket (összesen 241-et) használta föl, ezeket vizsgálta a mi: mások (= nem mi) oppozícióban. Az anyag 83,4 százaléka negatív, pejoratív jelentésű, ebben is sok a csökkent észbeli képességet kifejező szó. Szilágyi ezt elhárító szókölcsönzésnek nevezi: „Ezek a szavak mind olyan tulajdonságokat fejeznek ki, amilyen az etnocentrikus szemlélet szerint nem lehetnek jellemzőek a Mi-csoportra. Ha mégis előfordulnak, a beszélő találóbbnak érzi olyan szóval megjelölni őket, amelyek nem a Ml-csoport nyelvéből valók... Ezzel egyrészt eltávolítja az illető tulajdonságot a MI-csoporttól, másrészt pedig megőrzi - az annak ellentmondó tények ellenére is - az etnocentrikusság logikájának épségét. Véleményem szerint tehát az ilyenfajta szókölcsönzésnek 19 Márton Gy, 1972. 49-50. 20 Bakos F, 1982. 89. 21 I. m. 91. 22 Az etnocentricitást az ideologikus etnocentrizmustól elhatárolva Szilágyi úgy értelmezi, mint „valamely (alkalmasint minden) etnikai közösségnek azt a természetes ... beállítódását, amelynek alapján az illető közösség tagjai saját nyelvüket, szokásaikat, hagyományaikat, kultúrájukat természetesebbnek, helyénvalóbbnak, magyarán különbnek érzik másokénál". (Szilágyi N. S., 1994. 1.
