Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Péntek János: A magyar-román interetnikus kapcsolatok néhány nyelvi vonatkozása
A jelentésszűkülés gyakran azt tükrözi a megőrzött szemantikai jegy alapján, hogy milyen újdonságot jelent a szótól jelölt tárgy vagy eszköz. A román mrajä 'halászháló, vejsze' a székelyben marázsa alakban 'rekesztőháló' jelentésű, Háromszéken pedig 'szárnyas varsa'. 17 A szemantikában szinonima-differenciálódásnak vagy disztribúciónak nevezett törvény a jelentésmező részletezőbb felosztását, a fogalmak pontosabb elkülönítését teszi lehetővé. A Székelyföldön a szemerke a lucfenyőt (Picea excelsá) különbözteti meg a többi fenyőtől, elsősorban az eredeifenyőtől (Pinus silvestris). Kalotaszegen a románból kölcsönzött brád a jegenyefenyő (Abies alba) megkülönböztetésére szolgál, de néhány faluban egyszerre két szó kölcsönöznek, és ezekkel differenciálják az addig egyetlen szóval jelölt fogalmat, így pontosabban tudják tagolni az addig egységes jelentésmezőt. Itt egyszerre kerül be & fenyő mellé a molid és a brád. Ebben az esetben a nyelv eredeti szava megőrzi általános jelentését, a molid 'Picea excelsa', a brád pedig 'Abies alba' jelentésű. Hasonló a helyzet a 'Fragaria' jelentésű eper-vei, amelynek a szemantikai megterheltségét még növeli, hogy a Morus termését is jelöli. A románból kölcsönzött kapsony a Fragaria moschata, azaz a kerti szamóca önálló jelölésére szolgál. Megkülönböztető szerepet tükörkifejezés is betölthet. A tövis jelölője a Cirsium, Echinops, Carduus és más génuszoknak, a melléje bekerülő ökörnyelv (a r. limba boului tükörszava) differnciáltan jelöli a Cirsium canumot, azaz a szürke aszatot. A Kolozsvár környéki román nyelvjárásban hasonló ehhez a m. eredetű ruja és a trandafir jelentésmegoszlása: rujâ 'gyepűrózsa: Rosa canina' - trandafir 'R. multiflora, R. odorata' stb. 18 Ebben az oppozícióban a magyar eredetű szó szemantikailag és kronológiailag is megelőzi a másikat. 6. Mivel a szókölcsönzés folyamatában gyakran érvényesül a szinonimavonzás vagy attrakció törvénye, látszólag fölösleges átvételek is bekerülnek a nyelvbe (Luxuslehnwort). Az aktív kétnyelvűség körülményei között vannak valóban fölösleges kölcsönzések, amint ezt a nyelvművelés is oly gyakran szóvá teszi. Tekintetbe kell azonban venni több tényezőt is. Az egyik, hogy némely fogalmaknak (pl. virágoknak) a népnyelvben általában több vagy éppen sok nevük van, még ha ez nem valódi szinonímia is, hanem inkább földrajzi heteronímia. Ilyen esetben a többnevűség vonzza a kölcsönszót, mint lehetséges új szinonimát. Például a Colchicum autumnale neveként ismert őszivirág, őszike, kikerics mellé új szinonimaként került be a kalotaszegi nyelvjárásba a brindus. A 'Lathyrus vernus' jelentésű borsókavirág, cigányvirág, fátavirág vonzza az újabb szinonimát, a pipizsojt. Ezek az átvételkor fölöslegesnek tűnő kölcsönszók kerülnek aztán be a differenciálódás folyamatába, és válnak fokozatosan eltérő jelentésű szópárokká. Ezt és a dublett terminust Márton Gyula használta a csángó nyelvjárásbeli szinonimapárok (vagy szinonimasorok) jelölésére, illetőleg éppen arra a jelenségre, hogy a szinonimák jelentése fokozatosan elkülönül. „Egyes csángó településeken például az ángy a fiatalabb, a matusa az idősebb ángy neve... Ugyanígy: kalapács 'kicsi kalapács': csókán 'nagykalapács'... A jelentésváltozásnak oka lehet az is, hogy a román és csángó szó jelölte tárgy, eszköz stb. közt különbség van. A harisnya és az icár pl. ma már egyaránt a fehér gyapjúposztóból készült, szűk nadrágot jelenti, egy-két kutatóponton azonban az egyik (a harisnya) a ványolt, a másik (az icár) a ványolatlan posztóból varrt nadrágnak a neve... A pince ... több kutatóponton csak a kezdetlegesebb pincét jelenti, a kőpincének bées a neve. 17 Bakos F., 1982. 94. 18 Péntek J.-Szabó A., 1985. 175.
