Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

B. Juhász Erzsébet: A magyar irodalom etnokulturális tényei (1994-ben megjelent művek alapján)

elemzésekben az idézetekben remélhetően felismerhetők lesznek majd ezek a típusváltozatok. Az időkeret a művek többségében huszadik századi, még akkor is, ha az emlékezés összehasonlításul visszanyúlik az időben, mert ezáltal is huszadik századi, jelenkori folyamatokat, kilátásokat jellemeznek. A művek időtartama generációkat kapcsol és hasonlít össze, olyan módon, hogy a kiválasztott teljes kulturális mezővel gazdálkodik a szerző. Családi és regionális, életmód és etnikai kultúrát egyaránt figyelembe vesz, összekapcsol. A következőkben ezeknek a jelenségeknek az elemzését kíséreljük meg. Bár a művek többségében a család eredeti, intim kisközösségi minőségében, számos személyesnek tűnő emlékminta közegében jelenik meg, mégis tükrözi kultúraközvetítő funkcióját is. Miközben az írók jellemzik és minősítik a család működését, a külvilágra vonatkozó etnokulturális és szubkulturális eseményeket a családi, szülői szocializáció természetes részeként tüntetik fel. Bereményi Géza A feltűrt gallér című kötetében elfogult, nosztalgikus emlékező. Azt bizonyítja, hogy a család felnőtt korban is biztos háttér lehet és a szülői család öröksége az az alapvető tapasztalategyüttes, amely által később a gyermek eligazodhat az érzelemmentes, személytelen közegben. A szülői családban eltöltött idő az öntudatlan tanulás korszaka, miközben például a regénybeli kisfiú csak azt észleli, hogy jó a szüleihez, nagyszüleihez tartozni, megjegyzi azt is, hogy ezt milyen körülmények kísérik. Nagyapja piaci árus, a gyereknek tetszik, hogy tekintélye van, szinte másolja viselkedését, szokásait. Közben elsajátítja a rétegének megfelelő kultúrát és azt a nemének megfelelő szereptudatot, hogy a fiúgyermek a család jövője, a hagyományok igazi folytatója. Körösi Zoltán könyvében is összekapcsolódik az emlékezés több síkja. Egyik férfiszereplőjét családjához felnőtt korában is harmonikus érzelem köti. Ez a szereplő egy nagyanyjával tett gyermekkori kirándulásról így beszél: „Mentem, mentem csak Nagyanya után... És szép volt, szép volt belül is minden, kis ház tapadt a falhoz, bádoggal borított tetején csillogott a napfény, s a zöldre festett apró ablakok párkányai alatt faládácskákban lila és fehér virágok nyílnak, s a kaputól, akárcsak odakinn, egész idáig, itt is ágyások szegélyezik az utat, zsírosan barna ágyások, de bevetetlenül, csak a göröngyöket csíkozták gereblyével valami gondos kezek." (Körösi Zoltán Legyek, A testtől való szabadulás útja, 97.). Az idézet jól szemlélteti azt a kettős folyamatot, amely a gyermekben szinte egyszerre játszódik le: örül érzelmi biztonságának és ebben a nyugalomban képes megfigyelni, megjegyezni a kisváros falusias miliőjét, a szokásos esztétikai eseményeit. Komis Mihály Napkönyv című művének férfi narrátora szorongó, rezignált emlékező, családi múltját értelmezi és keresi benne önmagát, a hajdani kisgyermeket: „Sétálok a kihalt Petőfi Sándor utcán. S tovább a Bécsi utcán. Csönd van. Süt a nap. Meg sem állok a régi házunk előtt. Lábujjhegyen lépdelek, mintha múzeumban volnék: ráérősen, lassan. Visszalátogattam. A születésem előtti kora délelőtt lehet ez, vagy még régebben ma. De nem tudják! Nem értik, hogy csak szükségem van a sétára, valószínűleg az íráshoz, hogy utána mindent alaposan... Illetve idecsöppentem! Amit ugyanis egykor nem figyeltem meg, mert eszembe se jutott, hogy valaha is elfelejthetem, hogy elfelejthető a kézzelfogható, romlás eshet rajta, írmagja sem marad, mire felcseperedem..." (Kornis Mihály Napkönyv, 79. p.) Ez az idézet úgy is értelmezhető, hogy az, ami az emberrel a családjában „megtörténik" maga is etnokultúra, minden személyessége mellett valami közösségnek is felajánlható érték, melynek bizonyos elemei a felnőttkorban újra megtanulhatók, így kísérheti az ember felnőttkorban önmagát a gyermek énjével, például zsidó eredetével, elhunyt családtagjaival, örülhet visszamenőleg az apjával tett sétáknak, anyja