Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Kürti László: Interetnikus kapcsolatok: elméleti kérdések és problémák a kulturális antropológia köréből

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK: ELMÉLETI KÉRDÉSEK ÉS PROBLÉMÁK A KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA KÖRÉBŐL* KÜRTI LÁSZLÓ „Nem lehet európai kultúráról beszélni úgy ha az országokat leredukáljuk a puszta identitás szintjére; nekünk a változatosság egységére van szükségünk. " (T. S. Eliot, Notes Towards the Definition of Culture. 1948.). A nyolcvanas évek közepétől egyre többen felhívták a figyelmet arra, hogy a korábbi etnikum és faji elméletek elveszítették értelmüket, alkalmazhatóságukat. Még 1989 előtt írta az angol történész Eric Hobsbawm: A nacionalizmus, bármennyire is hatalmas az az emóció mely összefogja azokat akik az elképzelt közösség tagjai, lényegében semmi a nemzetállam nélkül; de a nemzetállamok világa, a jelenlegi etno-lingvisztikai nemzetdefiníció kritériumával, nem egy valódi lehetősége a mának (Nations, 1990:177). Hobsbawmhoz hasonlóan mások is divatja múltnak tekintették a nemzetet és a nemzeti ideológiákat. Főként ez a baloldali beállítottságú, politikai gazdaságtannal érvelő társadalomtudományok felől jött. A baloldaliságáról ismert történész mellett az antropológus-szociológus Ernest Gellner is hasonlóképpen érvelt: Ő a nacionalizmusban látta a kultúra kreálását. A nacionalizmus legtöbbször, írja Gellner, „Azokat a kultúrákat, melyeket védeni és feltámasztani igyekszik saját maga találja ki, vagy teljesen átalakítja a felismerhetetlenségig" (1983:56). Sőt a későbbiekben megjegyzi: a nacionalizmus „homogenitást, beiskolázást, ismeretlenséget akar, s ezt úgy, hogy ráerőszakolja a helyi kultúrákra a magas-kultúra karakterisztikus jegyeit." Gellner szerint: „Az emberiség visszafordíthatatlanul az ipari társadalom mellett tette le voksát, egy olyan társadalomra mely a tudományokon s a technológián alapul" (1983:39). Ezzel szemben: „A népi, kis, helyi kultúrák csak mesterségesen maradhatnak fenn, akkor is csak úgy, hogy azokat folklore és nyelvészeti társaságok tartósítják" (1983:117). így Gellner számára, az ideális jövő az ipari-technológiai forradalmon felnövő állam, egy olyan új világ melyben csak művi etnikai közösségek létezhetnek, s melyben „a nacionalista felfogás csökkenő tendenciát mutat". Érdekes azonban, hogy ezeket a gondolatokat mind a történelem, mind pedig a gyarmatok által indított felszabadító nacionalizmusok meghazudtolták, illetve, a felvetett kérdéseikkel, más színezetűvé tettek. Azonban ez a korszak, a nyolcvanas évek közepe, melyet a posztmodernista kritikai törekvések is fémjeleztek, sokoldalú nemzeti, etnikai és törzsi mozgalmak ébredését is jelentette. A gyarmatosító uralom megszűnése, a poszt-modernizmus (és 1989 után a poszt-kommunizmus) együtt járt azokkal az alapvető társadalmi folyamatokkal, melyek az önazonosság megváltoztatását is hordozták magukban az egész világon: így jelentek meg a kultúrák és nemzetek fölötti társadalmi csoportosulások is. Új nemzetek és orszá* Dolgozatom az 1995. október 30-31.-i miskolci konferencián elhangzott előadásom bővített írásos változata. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Voigt Vilmosnak, Mohay Tamásnak és Viga Gyulának, akik támogatták és észrevételeikkel segítettek dolgozatom megírásában.