Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Hausel Sándor: Adatok a balassagyarmati görögkeleti közösség történetéhez
A Balassagyarmatra beköltöző görögök elsősorban kereskedéssel foglalkoztak. Az 1737. évi 2, majd az 1750-ben feljegyzett 3 kereskedő után az 1759. évi összeírás 60 talál görögöket a Nagy utcában (a mai Rákóczi fejedelem útja; az épületet illetően pedig hihetőleg az egykori Zöldfa vendéglőről lehet szó, ezt még a 19. század második felében is görög, Bozda Mihály bérelte) üzletben és uradalmi házban éltek. Kereskedésük e korai szakaszára pontosabb adat nincs, az első részletes üzlet-, illetőleg árukészlet-leírás 1737ből maradt ránk. 67 Marcso Ádám és György gyarmati kereskedők árucikkeinek jegyzéke sok hasonlóságot mutat az 1767-ben csődbe ment Kozma Mihály árucikkeinek a leltárával. Mint Belitzky János ez utóbbival kapcsolatban a várostörténetben 68 írja: ,Jgen tanulságos a boltban lévő áruk jegyzéke, amit Jurgus Demeter és Kolendricska Demeter gyöngyösi, Popovics György és Piros János balassagyarmati görög kereskedők jelenlétében és közreműködésével vettek fel. A 214 tételt tartalmazó leltár 142 különböző textíliát sorol fel, ez volt az üzlet »fő profilja«. Árultak azonban boltjukban még harisnyát, kesztyűt, prémeket, bőrt, süveget, gombot, gyűszűt, csatot, cérnát, fésűt, kefét, díszdobozokat, piksziseket, pipaszárt, cseréppipát, dohányt, erszényt, tintatartót, poharat, palackot, korsót, kést, bicskát, fakanalat, kártyát, papírt, spanyolviaszt, tarisznyát, zablát, rézkarikát, gálickövet, büdöskövet, timsót, puskaport, aranyport, kávét, sót, gyömbért, szegfűszeget, kámfort, szerecsendiót, babérlevelet, szappant és lécszöget. Valószínű, hogy ez a keresztmetszet minden akkori bultunkra jellemző." Kereskedésükben tehát a szöveteknek volt a legnagyobb jelentősége az egyéb használati tárgyak mellett. 1778-ban Popovics György, Alexander Ádám és Popovics Tamás posztóval, szövettel, selyem- és gyapjúáruval kereskedett, illetve bécsi, szászországi és törökországi árukból állították össze boltjaik árukészletét. 69 Kezdetben kétségkívül a kiskereskedelmi tevékenység a jellemző. A 19. század elejétől a Bozda és Garba család egyes tagjainak tevékenysége azonban egyre inkább eltolódik a nagykereskedelmi tevékenység irányába. 70 Az bizonyos, hogy a város és környéke sókereskedelmét ők birtokolták. 1816-ban Garba István 100 q, 1817-ben Garba Miklós sóárus 35 q, Garba István 35 q szál litt ott a városnak. A só mellett szállítottak bort, fát, zabot, de még követ is. 71 Sőt, vállalkozókedvüket és mozgékonyságukat jelzi, hogy a szabadságharc előtt az egyik szerb kereskedő a selyemhernyó-tenyésztés balassagyarmati meghonosításával foglalkozott, azonban a szabadságharc miatt vállalkozása meghiúsult. 72 Kereskedői tevékenységük az 1850-es években számottevő. Nemcova úgy vélekedett, hogy „a kereskedők mind szerbek, üzleteik szépek, áruik kifogástalanok. A nép rácoknak nevezi őket (a magyarok görögöknek). A szerbek általában nagy tiszteletnek örvendnek a lakosság körében, mert jó kereskedők és gazdagok. Bár mindegyikük beszél magyarul, szlovákul és esetleg németül is, egymás között csak szerbül beszélnek. Gyer66 OL P 707 R. sz. 147. No. 12/a. 67 Zólyomi 314-318. 68 Belitzky 506. 69 NmL IV. l.b. Görögök 70 Az egyik leggazdagabb pesti kereskedővé vált a gyarmati Bozda Naum, aki 1818-ban költözött Pestre. Életéről ír Bácskai 55-57. Annyit meg kell jegyeznünk a végrendeletével kapcsolatban, hogy Bozdának mindkét házasságából születtek Balassagyarmaton gyermekek, az elsőből három, a másodikból egy, azonban egyikük sem érte meg az ötéves kort. Lehet, hogy ez is közrejátszott elköltözésében. 71 NrnL V. 3. 1. d. A Garbák különben már 1810-ben kértek a sóárusításra engedélyt, de akkor azt a Helytartótanács megtagadta. NmL IV. 1. b. 1810/1818 és 936, csak 1813-ban kapták meg az engedélyt. NmL P/. 1. a. 1525/1813. Különben sóházat is épített Balassagyarmaton. NmL IV. 1. a. 1331/1813. 72 Nemcova 118.
