Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Hausel Sándor: Adatok a balassagyarmati görögkeleti közösség történetéhez
ADATOK A BALASSAGYARMATI GÖRÖGKELETI KÖZÖSSÉG TÖRTÉNETÉHEZ HAUS EL S^^ T DOR A török kiűzése után néhány évvel - történetében immár harmadszor - Balassagyarmat újjáéledt romjaiból. Az 1690-től újranépesülő település lakói az első évtizedben jobbágyok voltak, jóllehet számos mesterséget űző lakos is fellelhető a korabeli mezővárosban. Jellegében azonban Balassagyarmat, az újratelepítés utáni fél évszázadot tekintve, paraszt mezőváros volt, azaz a mezőgazdasági termelés játszotta a legjelentősebb szerepet gazdasági életében, s lakói, a kevés taksás kivételével, jobbágyszolgáltatásokkal tartoztak földesuraiknak. Ez a helyzet addig nem is változott, míg a város fejlődésében bekövetkező stagnálás, sőt hanyatlás az 1740-es években földesurait az intenzívebb fejlődést (s egyúttal számukra nagyobb jövedelmet) biztosító lépésekre nem szorította. A fejlődést a mesteremberek s más hasonló foglalkozást űzők minél nagyobb számú betelepedésével képzelték megvalósíthatónak, ami aztán új vallású, s nemzetiségű emberek megjelenését jelentette. 1 Balassagyarmat lakossága az 1750-es években másfélezer körül mozgott, ez idő tájt kezdődött el az újratelepítés óta immár félévszázados balassagyarmati társadalom feltöltődése új elemekkel, kik között német, zsidó s görög iparosok és kereskedők voltak. Ha elfogadjuk Nagy Iván inkább érzelem diktálta, semmint vizsgálódásra alapuló véleményét, akkor az új lakosok megjelenése mély benyomást gyakorolt Balassagyarmat társadalmára. 2 Ezt a megállapítását aztán átvette az első várostörténeti feldolgozás is. 3 Bár a jövevények száma az 1750-60-as években a lakosságnak csak valamivel több, mint tizedét tette ki, de tevékenységük jellege folytán „tele" volt velük a város, hiszen kereskedők, fontos mesterségeket űzők voltak közöttük. Nagy Iván megjelenésük időpontját 1757-ben adja meg, s egyenesen a város „elözönléséről" beszél. Az az állítása, hogy a lakosság kétharmadát a jövevények tették volna ki, nem állja meg helyét a valós számokkal szemben, inkább az újdonság, mint különös túlértékeléseként értelmezhetjük. Nemcsak az „őslakosoknak" jelenthetett olykor-olykor konfliktust a jövevények befogadása. 4 A kezdetben még török alattvalóknak számító, de egyébként keresztény balkáni kereske1 Belitzky 59-70. 2 Nagy Iván 241. ,,1757-diktől kezdve külsőleg mindinkább emelkedett a város... és ez idő tájban mesterember görög, zsidó úgy elözönlé a várost, mint a sokszor említett per iratai említik, hogy ezek jóformán két harmad részét tevék a városnak, mit igazol az 1759-ki összeírás". 3 Haraszthy 703. 4 Görögkeleti Szerb Egyház Levéltára Szentendre Konzisztórium jegyzőkönyvek (a továbbiakban: GKSZE Kj.) 1783. 10. Popovics György szakali postamester panaszt tett, mert a szakali pap szakadámak nevezi.
