Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Bodó Julianna: Kizárási és bekebelezési technikák interetnikus környezetben

egyáltalán nem ismerte a magyar nyelvet, és fizikai megjelenése is egyértelműen jelezte, hogy ő más etnikumhoz tartozik, mint a falubeliek. Magyarosan nem is ejthető neve szintén idegenszerűségét erősítette meg. A faluba költözésekor - más lehetőség nem lévén egy helyi családhoz költözött, amely az étkeztetését is elvállalta. így mód nyílt arra, hogy újabb és újabb idegenszerűségei (a személyes vonások is) belekerüljenek a falu tudáshátterébe. 1. A bekebelezési praxis 1.1. A relációs helyzetekben termelődő interpretációk 1.2. A belső helyzetek interpretációs gyakorlata Néhány következtetés A vizsgált helyzetek nyomán arra a következtetésre jutottunk, hogy a belső helyzetben végzett interpretáció mintegy kiteljesíti a relációs helyzetben elindított identitáscserét. Az idegen megjelenésében, viselkedésében tapasztalható negatív mozzanatokat személyéről leválasztják, és az őt kibocsátó etnikumhoz rendelik. Ily módon a helyiek életvilága szemszögéből idegennek mutatkozó személyes tulajdonság vagy kulturális jegy (viselkedésminta, étkezési szokás, kinetikai, proxemikai kelléktár stb.) ezekben a kommunikációs helyzetekben az idegen etnikum meghatározó eleme lesz. Az idegent ily módon tulajdonképpen „megszabadítják" saját - negatívnak beállított - kibocsátó közösségétől, és a személyéhez rendelt pozitívumok révén egy számára kidolgozott helyi szerepet nyújtanak neki. Bármit is tesz, az vagy negatív, vagy pozitív tartalmú interpretációkat hív életre (sőt, mint láttuk, egyes esetekben ha semmit sem tesz, akkor is születik rá irányuló interpretáció). A kettős és kétirányú interpretációs gyakorlat a személyét leválasztja az azt kibocsátó etnikumról, így a hozott identitást zárójelbe teszi, a személyéhez rendelt új identitást pedig fölmutatja. A „bekebelezésnek" ez a technikája - amely mind a belső helyzetekben, mind pedig a relációs helyzetekben folyamatosan érvényesül - az etnikai viszonyok központi hatalmon alapuló rendezéséhez képest nem nevezhető igazán erőszakosnak, de kényszerűnek mindenképpen igen. Ugyanis az identitáscserét az idegen akaratától és szándékától függetlenül oldja meg. Ezt a bekebelezési gyakorlatot átélhetővé az teszi, hogy az idegen személy identitásának kicserélését a mindennapi életvilág-építés részeként oldja meg, mégpedig oly módon, hogy ebben a praxisban magának az idegen személynek is működési teret ad. Behatárolt működési teret, pontosan meghatározott szerepet, amelyet az idegennek be kell élnie, illetve el kell játszania. Itt még meg kívánjuk jegyezni azt is, hogy ez a fajta szelíd erőszak azokkal az idegenekkel szemben is működik, akik teljesen elzárkóznak a falusiaktól. Ilyenkor kevés relációs helyzet alakul ki, de a saját helyzetekben végzett interpretációs gyakorlat így is elvégzi az identitáscserét. Csupán az a különbség, hogy ezúttal maga az idegen kis mértékben vesz részt saját hozott identitása kicserélésében, ezért a kapott új identitás a falu életvilágában mindig megtalálható ún. marginalizált személyek identitásához lesz hasonlatos. Ezek azok a személyek, akiket nem kell komolyan venni, elnézéssel kell kezelni stb. A kapott eredménytől függetlenül azonban a bekebelezési technika ezekben az esetekben is ugyanaz, mint a részletesen elemzett példa esetében. (Megj.: A fent említett teljes elzárkőzási kísérletre a magyar faluba kihelyezett román anyanyelvű tanárnők szolgáltattak példát.)