Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Bencsik János: Lengyel diaszpórák Hegyalján a 18. század elejétől

jogi megfogalmazást a zempléni diétái követek számára adott utasításokban a múlt század elején.

14 Térségünk a fentiek mellett egy sajátos lengyel kapcsolattal is rendelkezett éppen a lengyel állam felosztását követően. A napóleoni háborúk idején a felduzzasztott osztrák birodalmi hadsereg legfelsőbb parancsnoksága Kassa székhellyel egy galíciai lengyel ezredet állomásoztatott Hegyalja nyugati térségében, így egyebek mellett Tokajban is. A szóba hozott lengyel ezred tulajdonosa (parancsnoka) pedig Adam Czartorisky-Sangusco lengyel herceg, tábornok volt.

15 Tudunk arról is, hogy a napóleoni háborúk alatt s annak végeztével a tokaji katonai magazinumot egy lengyel katonai egység őrizte.

16 Ezzel is magyarázható az, hogy a tokaji római katolikus anyakönyvekben a 19. század elején előfordulnak lengyel származású egyének. Mind házasságkötést, mind halálesetet, mind pedig keresztelést találhatunk. Az itt állomásozó katonaság állományának tagjai, azok hozzátartozói, továbbá szőlőkapás férfiak és nők vegyesen fordulnak elő. A katonaság mellett tehát egy vékony lengyel szőlőmunkásréteget tarthatunk számon Tokajban is. Számuk nem vethető össze a tállyai lengyel diaszpóra létszámával. Talán még egy kérdéssel kell foglalkoznunk a tállyai lengyel diaszpórát tárgyalva. Azt tudjuk, hogy e hegyaljai mezővárosba új s újabb lengyel személyek jöttek munkát vállalni, még e század elején is. Annak is tanúi lehetünk (ez egy külön tanulmány témája lehet), hogy a tállyai lengyelek párválasztási gyakorlatát igen erős etnikai endogámia jellemezte. Ennek ellenére sem tapasztalható valaminő etnikai elkülönülés. Annyira nem, hogy az 1910-es népszámlálás alkalmával, amikor Tállya lakossága 3645 főre rúgott, mindössze 12 főt jegyeztek be abba az „egyéb" kategóriába, ahol az anyanyelv szerint a lengyeleket sejteni lehet. Nem vallották tehát magukat lengyeleknek (1910). Mintegy összegzésként annak okát kereshetjük, hogy vajon miért jöttek Hegyaljára a lengyel parasztok szőlőmunkára. A dél-lengyel területek rossz gazdasági adottságai, mostoha időjárása, éghajlata, továbbá a túlnépesedés arra ösztökélte a falvak parasztságát, hogy idegenben keressen munkát, megélhetést. A viszonylag közeli Hegyalja több szempontból ideális lehetett számukra. Többnyire még nem családos fiatalok indultak munkát vállalni, s majd itt alapítottak családot és telepedtek le.

17 14 ADALÉKOK Zemplén vármegye történetéhez, 1911. 326. „Fölterjesztés útján ki kell folyamodni Ő szent Felségétől: miképp a Gács országi kormányzóságnak legkegyelmesebben megparancsolni méltóztassék, hogy szőlőmunkákra jönni akaró lengyelek elé ne gördítsen akadályt." 1804. 1807. 15 Hadtörténeti Múzeum Könyvtára, a megfelelő katonai shematismus. 16 Bencsik i. m. 193-194. 17 Kostrovicka, Irena: Változások a lengyel területek agrárstruktúrájában (1850-1914). In: Gyimesi Sándor (szerk.): A modernizáció alapjai Közép- és Kelet-Európában. Bp. 1995. 101-114.