Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Viga Gyula: Ruszin szolgalegények a Bodrogközben (Néhány adat az időszakos munkásvándorlások interetnikus vonatkozásaihoz)

ra vagy egyéb céllal levándorló hegyvidéki férfiaktól otthon családjuk nőtagjai veszik át a mezőgazdálkodás feladatait, s a Kárpátok előterének földművelésében - a szántástól az aratásig - igen nagy szerep jut a női munkának. Nem elhanyagolható az sem, hogy vidékünkön - Sátoraljaújhelyt leszámítva - nincs olyan város, ami felszívná a cselédség újabb, 18-20. századi formáját, rétegét. A női vándormunka jelentősége a 19. század utolsó harmadában nő meg, amikor az uradalmak kiterjedt területen térnek át az ipari kapásnövények termesztésére.

6 A Bodrogköz munkaerő-egyenlegét érintve, nem kerülhető meg az a probléma sem, hogy miért igényli e vidék a hegyvidéki ruszinok munkaerejét, akár szolgálóként, akár részes aratóként. Falvainkban ugyanis a második világháborúig szinte általános volt a ruszin vándoraratók tevékenysége. A válasz ebben az esetben is a kibocsátó és a befogadó táj eltérő gazdasági kondíciójában, feltételrendszerében és lakóik habitusában keresendő. A ruszin munkások olcsóbbak voltak, sok tekintetben igénytelenek. Amíg a magyar kepés aratók az első világháború után már általánosan 11. keresztért dolgoztak, addig a jó aratónak számító ruszinok 14-15-16. keresztért vállalták a munkát. (Nem véletlen, hogy őket lehetett használni az aratósztrájkok letörésére is.) Lényegében hasonló a helyzet a szolgalegények esetében is. Olcsóbbak, igénytelenebbek, mint a magyar legények, s kiszolgáltatottabbá teszi őket a távolság, a nyelvi gát, s a szorító otthoni viszonyok is. Ezen a helyen persze mindennek a műveltségi vonulata az érdekes, ezért oda kell visszakanyarodnom. Úgy vélem, hogy - együtt a mezőgazdasághoz kapcsolódó munkásvándorlások egészével - a szolgalegények bodrogközi munkavállalása és alkalomszerű megtelepedése is interetnikus kapcsolatok hordozója a műveltségi folyamatokban. Ezek néprajzi jelentőségét azonban - konkrét adatok hiányában -, nehéz lenne kibontani. Nem tudjuk ma még azt sem megválaszolni, hogy miként hatott a ruszinok műveltsége az itt élő magyarságra, s mit vittek ők haza szülőföldjükre, hiszen a ruszin műveltségi elemek hordozói a Bodrogközben maguk az ide települt ruszinok, illetve a közvetlen leszármazottaik. Konkrét adatok híján azt is nehéz lenne megítélni, hogy a folklórhagyományban mi a magyar és a ruszin hatás, s mi a része egy általánosabb görög katolikus hagyománykörnek. Gyűjtési tapasztalataim azt jelzik, hogy a Bodrogközben megtelepedő ruszin szolgák műveltsége és asszimilációjuk folyamata gyermekeik elmondása alapján ma már nem rekonstruálható. Azt is tapasztaltam, hogy az utódok nem szívesen vállalják ezt az örökséget, s a Felső-Bodrogköz döntően magyarlakta falvaiban egyértelműen magyarnak vallják magukat. E mögött zömmel 20. századi történelmi, politikai mozzanatok húzódnak meg. Az itt tárgyalt ruszin szolgalegények mellett szórványos adatok tanúskodnak szlovák szolgálók levándorlásáról is. A ruszinság domináns szerepe egyszerűen a Kárpát-medence centrálisán sugaras szerkezetével, a fő közlekedési utakkal függ össze: Sáros, Felső-Zemplén és Ung vármegyék népének a Bodrog és a Tisza völgye volt a sík vidék kapuja. Hardicsán és Szürnyegen poják szolgákra is emlékeznek: az utóbbiak Roman vezetéknevűek voltak, s az 1930-as években jöttek át Lengyelországból. A szolgálók vándorlásában olykor szakaszosság figyelhető meg: több év alatt vándorolnak le észak-déli irányban. Egy radi adatközlőm nagyapja és annak testvére még Magyarsas, Imreg, Zétény, Véke és Battyán uradalmaiban szolgált, majd a közben felnevelkedett édesapja került le Radba. Tanulságos a Rimár nevű pásztordinasztia története 6 Rúcz István: A parasztok elvándorlása a faluból. Szabó István (szerk.): A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában (1848-1914), II. 433-483. Budapest, 1965.