Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Bodó Julianna: Kizárási és bekebelezési technikák interetnikus környezetben

aspektus az adott iskolai helyzetben szorosan összekapcsolódott), s mindkét oldalon meghatározta azt az interpretációs gyakorlatot, amelynek révén a találkozási eseményekben az etnikai jegyek termelődtek. A helyiek részéről a hatalmi szándékról és gyakorlatról való tudás megelőzte az idegenekkel való személyes találkozást, és mint ilyen, negatív prediszpozíciót hozott létre az idegenek irányában. így az iskolába kihelyezett idegenek olyan előzetes szereppel ruházódtak fel, amely révén az illető magyar iskola el román osításának eszközeiként jelentek meg. Itt meg kell jegyeznünk azt is, hogy ennek a folyamatnak a helyiek szemszögéből egzisztenciális vetülete is volt. Az iskola elrománosítása ugyanis - nem is nagyon hosszú távon - azzal fenyegette az ott dolgozó magyar tanárokat, hogy elveszítik állásukat, átkerülnek gyengébb iskolákba, vagy egyenesen kihelyezik őket a környező falvak valamelyikébe. Az iskolába helyezett idegenek ennek a közvetlenül fenyegető egzisztenciális veszélynek a hordozóiként jelentek meg, s elsősorban etnikai másságuk okán váltak a helyiek számára konkrét fenyegetéssé. Nem véletlen, hogy minden tanévkezdés előtt az iskola magyar anyanyelvű tanárai intenzíven foglalkoztak azzal, hogy vajon kik jönnek, hányan jönnek, milyen tantárgyakat kell majd románul tanítani, s a helyiek közül kinek nem lesz majd meg a heti kötelező óraszáma, kinek kell elmennie. Ezek a szűk körű, több csoportban folyó beszélgetések alakították ki az érkező idegenre közvetlenül irányuló prediszpozíciókat. Az érkező idegeneknek személyes vonásaikkal ezeket a negatív előjelű beállítódásokat kellett kiszolgálniuk. Ilyenformán már szinte mindegy is volt, hogy az újonnan érkezőnek milyen is a személyisége valójában. Ugyanis a helyiek az érkező személyben azokat a negatív vonásokat keresték, amelyek igazolhatták a már kialakított előfeltevéseket. Minden újonnan érkezőnek szigorúan szemrevételezték a fizikumát, öltözetét, egész viselkedését kezdve attól, hogy hogyan köszönt, amikor először lépett be a helyiek közé, el egészen addig, hogy mit tükrözött az arckifejezése a találkozás pillanatában. A megfigyelés közben és után céltudatos szelekciós munka révén válogatták ki a negatív vonásokat. Ilyenek voltak például (nyilván a helyiek terminológiájában): formátlan, ügyetlen, ízléstelenül öltözik, modortalan stb. Ez a szelekció, valamint a negatív jegyek összegyűjtése igazolta az előzetesen megalkotott előfeltevéseket. A személyes vonások viszont ezen a ponton - mint később látni fogjuk - már elszakadtak magától a konkrét személytől, és inkább az etnikumhoz kapcsolódtak, hiszen az előzetesen megalkotott prediszpozíciók is inkább az etnikumhoz kapcsolódtak, mint a személyekhez, s a személyek, mint az etnikum képviselői csak hordozták ezeket a negatívumokat. Ilyenformán minden megfigyelt vagy kitalált negatív vonás az etnikumhoz rendelődött hozzá, a személy elveszítette egyedi vonásait, és az etnikum reprezentatív képviselőjévé vált. A gyors megítélésnek és elhelyezésnek ebben a műveletében az idegen személyek közti különbségek is elmosódtak, elsikkadtak. Az egyedi tulajdonságok közül azok kerültek előtérbe, amelyek megerősítették a prediszpozíciók más elemeit, s amelyek ily módon - a helyiek optikájából nézve - az etnikumot jellemző mozzanatként, adottságként működhettek. A mindennapos, rendszeres találkozások elől egyik fél sem térhetett ki. Az iskolai közös munka megszabta azokat a tér- és időbeli kereteket, amelyek határai közt a találkozások menetrendszerűen lezajlottak. Adott a nem túl tágas tanári szoba, a minden tanóra után következő tízperces szünet, ami nemcsak keretet adott a mindennapi találkozásoknak, hanem egyfajta ritmust és rilualizáltságot is rendelt hozzájuk. Tanórák előtt, illetve a tanórák szüneteiben a tanári szobában gyűllek össze a helyiek és idegenek egyaránt. Az egyetlen helyiség nem volt tágas, így eléggé szoros térbeli közelségbe kerültek egymással, s mintegy rá voltak kényszerülve arra, hogy naponta többször is talál-