Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Siska József: Ruszinok a Bodrogközben

erősen megtizedeli az itt élőket. Az adózó jobbágyok, 1715-ös, 1720-as országos számbavétele megfelelően tükrözi ezt az állapotot, mert nagyon sok gazdátlan portát regisztrálnak a tájegységen. A két dokumentum régebben helyben lakó ruszin családokat tüntet fel Agárdon, Alsóbereckiben, Bácskán, Bottyánban, Dobrán, Koponyán, Korádon, Kenézion, Kiscigándon, Lácán, Nagykövesden, Pácinban, Szerdahelyen, Vajdácskán,

5 A ruszinok az 1646-os ungvári unió után, a római pápa fennhatóságát elismerve kiváltak a keleti egyházból. Az így létesített görög katolikus felekezetek zöme tehát a mai napig ehhez a nációhoz köthető. Ennek szellemében mindazon forrás, ahol a nemzetiségről nem esik szó, csak a vallási hovatartozásról, nagy biztonsággal használható a ruszinság jelenlétének bizonyítására. 1727-ben megyei kezdeményezésre felmérik a Bodrogközben egzisztáló egyházak parókiáit, plébániáit és azok filiáit, az itt szolgáló lelkészek javadalmait. Ez a dokumentum Dámóc, Cséke, Dobra görög katolikus közösségéről ad számot.

6 Bél Mátyás az 1730-as években készítette el Zemplén megyét ismertető kéziratát. A helyi informátorok adatgyűjtésén alapuló munka egy zaklatott népmozgalmi állapotú Bodrogköz képét vetíti elénk. A legtöbb településnél nem mulasztja cl megjegyezni, hogy lakói: „...jövevények, kóborló népek, szlávok, rutének, lengyelek..." Csékét írja homogén ruszin falunak. Lengyelekkel, magyarokkal és tótokkal kevert ruszin népesség él Agárdon, Bácskán, Bottyánban, Felsobereckiben, Koponyán, Karosban, Királyhelmecen, Nagygéresen, Őrösben, Polyanban, Szentmáriában, Szerdahelyen, Vajdácskán, Zétényben? A 18. századi földesúri iratokban több helyen is megemlítik, hogy Zemplén megye északi járásaiból, Sáros megye északkeleti vidékeiről gyakran vezényelnek fűkaszálásra, aratásra, kézi cséplésre ruszin jobbágyokat a bodrogközi allodiumaikra mindazon birtokosok, akiknek mindkét helyen vannak falvaik. Ezekből az emberekből vállalkozhattak aztán sokan arra, hogy a mostoha gazdasági és földrajzi környezetben lévő lakhelyeikel elhagyjak és - élve földesuruk által biztosított letelepedési kedvezményekkel - a bodrogközi üres portákat birtokba vegyék.

8 Az 1773-as országos összeírás adatai szerint: Cséke, Dámóc, Dobra, Pólyán, Szerdahely ruszin település. Magyarokkal elegyesen Agárdon és Bélyben élnek ruszin nemzetiségűek.

9 Molnár András 1799-ben készült zempléni monográfiája Dámócot és Dobrát tartja színruszin falunak. Agárd, Bácska, Cséke, Leányvár, Rad, Szomotor, Vécs, Zétény magyarok és ruszinok közös lakhelye.

10 A Munkácsi Görög Katolikus Püspökség 1806-os összeírása új adalékkal szolgál, mert rögzíti az egyes egyházközségekben használatos prédikációs nyelvet. A szertartáso5 Vö. Magyarország népessége a Pragmatica Sanctió korában. Bp. 1896. Archívum Regnicolare. Lad. No. 12. 2-354. MOL 6 Hist. Act. Loc. 99. No. 365. ZML 7 Zempliniensis Comitatus Descriptio. Cat. X. Batthyány Gyűjtemény Főegyházmegyei Könyvtár. Esztergom. 8 Vegyes közgyűlési iratok, Polgári peres iratok, Dicalis összeírások. IV. 1005-1008. KLF No alatt. ZML; Vö. Siska József: Egy zempléni nemesi gazdaság a XVII-XVIII. században. In: Agrártörténeti Szemle. XXX. évf. 3-4. szám 470-513. 9 Lexicon Universorum Regni Hungáriáé Locorum Popolosorum anno 1773 officiose confectum. (Fascimile kiadás Bp. 1920.) 10 Molnár András: Tekintetes, Nemes, Nemzetes Zemplén vármegye leírása. 1799. Qart. Hung. 61. sz. Kézirattár. OSZK