Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Popovics Tibor Miklós: Kik is tulajdonképpen a ruszinok az interetnikus kapcsolatok tükrében

ideológusai voltak Volosin Ágost, Grendzsa-Donszkij László, Borsos-Kumjatszkij Gyula, Demján Luca, Márkus Sándor, Révai Gyula, Potusnyák Fedor és mások. Mind a „ruszofil", mind az „ukránofil" mozgalom ideológusai eddig a ruszinkérdésben főleg azzal érveltek, hogy a mai Kárpátalja területe a magyar honfoglalás után állítólag még jó ideig a kijevi Ruszj, majd később pedig a halicsi-volhiniai fejedelemséghez tartozott. Nos, a magyar történettudomány, illetve régészet igen gazdag forrásanyagra támaszkodva meggyőzően bizonyította, hogy az utóbbi állítás nem más, mint egy romantikus legenda. Egyrészt a magyar honfoglalás után a birtokba vett terület határszélein az úgynevezett „gyepüelve" alapján így Kárpátalján is több tíz kilométer széles határsáv jött létre. Másrészt a magyar királyok és az orosz fejedelmek közötti dinasztikus házasságkötések és a velük járó birtokadományok a történelmi Magyarország területén még egyáltalán nem jelentették azt, hogy ezzel az aktussal az említett birtokadományokat is átcsatolták volna egy szomszédos ország területéhez. Hasonlóképpen beszélhetünk a Korjatovics Tódor litván hercegnek Zsigmond király által adományozott ruszin lakta területekről. Az „ukránofil" irányzat ideológusainak azon érvelése, hogy a ruszin nyelv állítólag az irodalmi ukrán nyelv dialektusa, csak úgy válaszolhatok, hogy ha ez - tegyük fel - még így is lenne, amiben nem vagyok biztos, akkor is ez igen gyenge motiváció amellett, hogy a ruszinoknak okvetlenül Ukrajnához kell tartozni. Hiszen a világtörténelemben már sokszor előfordult, hogy egy-egy dialektusra alapozva létrejött egy új nemzet, illetve állam: például a német dialektusok esetében (Ausztria, Lichtenstein stb.). Egyebek között mindezek a tények is alátámasztják a ruszinság harmadik ideológiai mozgalmának, a „ruszinofil" irányzatnak az állítását, amely szerint a ruszinok külön szláv népcsoportot, népet, nemzetet alkotnak, saját nyelvük van (egyesek szerint ez egy középszláv nyelv), valamint kultúrájuk, nemzeti öntudatuk, sajátos gazdasági életük stb. Tehát rendelkeznek mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek maximális programként akár egy független önálló állam, de minimum egy politikai-közigazgatási autonómia létrejöttét indokolnák. A „ruszinofil" mozgalom vezető egyéniségei voltak Hodinka Antal professzor, Bonkáló Sándor professzor, Bródi András és mások. Sok magyar történész a múltban és jelenleg azt a koncepciót támogatta, illetve támogatja, hogy a ruszinok beszivárgása a történelmi Magyarország területére csak a tatárjárás után kezdődött a 13. század második felében és a 18. századig tartott. A magam részéről úgy vélem, hogy a honfoglaló magyarok azon a területén, amely ma Kárpátaljához tartozik, már találkoztak ott első szlávokkal, akik több mint valószínű fehér horvátok és fehér szerbek voltak, a mai horvátok, illetve szerbek ősei. Hiszen amikor a 6-7. században a fehér horvátok illetve fehér szerbek nagyobb része az avarok nyomására kénytelen volt a Kárpát-medencei őshazából délebbre vándorolni a Balkán-félsziget térségébe, kisebb részük mégis a Kárpát-medencében maradt, így egyebek között azon a területen, amely ma Kárpátalja néven szerepel. Ezt támasztják alá egyes krónikák. Labore fejedelem is minden valószínűség szerint fehér horvát volt. Tekintettel arra, hogy a honfoglaló magyarok találkoztak itt még Zalán bolgár vezérrel is, feltételezhető bizonyos létszámú bolgárok jelenléte is. Nos, az említett fehér horvátok, illetve fehér szerbek voltak a mai kárpátaljai ruszinok legrégebbi szláv őseik. Azt, hogy a fehér horvátok voltak a ruszinok ősei, egyébként ma már nem tagadják egyes ukrán történészek sem (pl. Penyák Sz. I., Balahuri E. A.). Igaz, az ukrán történészek egy része úgy véli, hogy a fehér horvátok kelet-szlávok voltak, amire viszont nincs semmi bizonyíték. Más kérdés, hogy az őshazában a fehér horvátok általában a kelet-szlávok nyugati szomszédjai voltak, de maguk soha nem voltak kelet-szlávok, még ha részt is vettek Oleg kijevi fejedelem bizánc elleni hadjáratában, amire olyan nagy előszeretettel hivatkoznak az ukrán történé-