Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Bodó Julianna: Kizárási és bekebelezési technikák interetnikus környezetben

KIZÁRÁSI ÉS BEKEBELEZÉSI TECHNIKÁK INTERETNIKUS KÖRNYEZETBEN BODÓ JULIANNA Hogyan alakul a különböző etnikumokhoz tartozó egyének és kisközösségek egymáshoz való viszonya, ha nem jószántukból, s nem is a mindennapi élet gyakorlati jellegű gondjai révén kerülnek huzamosabb ideig egymás mellé, hanem olyan centralizált hatalom uralkodik felettük, amely sakkfiguraként bánik velük, saját elképzése szerint közelíti egymáshoz vagy távolítja el egymástól őket? Milyen interpretációs technikákat alakítanak ki és működtetnek azok az egyének és kiscsoportok, amelyeket a hatalom váratlanul konfrontációs helyzetbe kényszerít? Az etnicitás fogalmát illetően T. H. Eriksen szempontját követjük, aki az etnicitást a társadalmi folyamatok és kapcsolatok olyan aspektusaként kezeli, amelyben a kulturális különbözőségek közvetítődnek (T. H. Erlksen: The cultural contexts of ethnic differences. In: Man, 1991 march). Ez az alapállás nem eleve adott etnikai jegyekkel, jelkészlettel számol, hanem a találkozás kontextusával, a kontextusban működő érdekek függvényében deriválódó etnicitás-jegyekkel. Ezt a megközelítést követve azt a mindennapi kommunikációs gyakorlatot kellett vizsgálat tárgyává tennünk, amelyekben - esetünkben a többségi interpretációk nyomán - a létező kulturális különbözőségek, a személyi adottságok, az éppen aktuális viselkedésformák egy része kiválasztódott, szemiotizálódott és etnikai jegyként kezdett működni, mégpedig két irányba: az idegen által képviselt ctnikumre, illetve a többségi etnikumra vonatkoztatva. Elemzéseink csak a magyar nyelvű többség interpretációs gyakorlatára irányulnak. Kelet-Európában ma az etnikai kapcsolatok megértése aktuális feladatnak tűnik. Aktuálissá teszi azokat a kutatási programokat, amelyek a mai etnikai kapcsolatok tegnapi, szocialista alapjait kívánják feltárni. Ez az alap kutatásaink szerint az általunk képviselt régióban két komponensből tevődik össze. Az egyik komponens a szocializmus korszakának az a gyakorlata, amely a társadalomban lévő etnikai kapcsolatokat kényszerpályára terelte (elsősorban az etnikumokkal való, már jelzett „sakkozás" révén), ugyanakkor a létező konfliktusokat a hivatalos nyilvánosságban folyamatosan eltakarta. Ennek kapcsán a hivatalos nyilvánosságban minden média azt hangsúlyozta, hogy nincs etnikai konfliktus Romániában (sőt: jószerivel etnikai kapcsolat sincs, mert a hivatalos ideológia szerint mindenki román, vö. például a „magyar származású román" kategóriával), másfelől pedig az irányított kihelyezés és más technikák révén ugyanez a hatalom növelte az etnikai konfliktusok számát, és tetszés szerinti helyekre csoportosította azokat. Ily módon megakadályozta azt, hogy ténylegesen veszélyes konfliktusok robbanjanak ki, ugyanakkor megakadályozta a létező konfliktusoknak a mindennapi élet síkján való feloldási gyakorlatát is, különösen azzal, hogy állandóan növelte a föl nem oldott konfliktusok számát. A másik komponenst a hivatalos nyilvánosságtól nagymértékben függetlenné váló mindennapi élet konfliktuskezelési gyakorlata jelentette. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy a magyar-román etnikai konfliktusok gyökerei jóval a szocializmus előtti időkre nyúlnak vissza. Nem lenne célszerű ebben a tanulmányban részletesen foglalkozni az ezzel kapcsolatos történelmi dokumentumokkal, eseményekkel. Csupán azokra