Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Tamás Edit: A szlovák-magyar-ruszin nyelvhatár a történelmi Zemplén és Ung megyében

A vizsgálat az 1910-es megyehatárok által kijelölt Zemplén és Ung megye területére terjed ki. A két megye járási beosztását is az 1910-es határok szerint használom. így Zemplén megye 12 járása és Sátoraljaújhely; Ung megye 6 járása és Ungvár szerepel a továbbiakban. Ennek alapján csoportosítottam az 1910 előtti adatokat is. így igyekeztem azt elérni, hogy az összehasonlításra kerülő csoportok azonos területet fedjenek le. Az adott területen élő népesség anyanyelvére, vallására vonatkozó adatokat igyekeztem összegyűjteni. Ezek adatai kerültek térképekre, melyeken a településeken használt „divatozó nyelvet" illetve (amikor már százalékos adatok is rendelkezésre álltak) az adott nemzetiség százalékarányos jelenlétét tüntettem fel településenként. Néhány szó a területen jelenlévő nemzetiségekről A Kárpát-medencében megtelepedett és államot alapított magyarság népességfejlődése a középkorban folyamatos volt. Mátyás idején 4 millióan lakták az országot, döntően magyarok. A török korban azonban a magyarság település-és népességállománya nagy veszteségeket szenvedett, ugyanakkor a peremvidékek nemzetiségi lakosait nem érintették nagy arányban a pusztítások, folyamatosan gyarapodott népességük. A magyarság számbeli túlsúlyából sokat veszített, vándormozgalma révén településterülete öszszébb szorult. A honfoglaló magyarság a Kárpát-medencében már szláv népeket talált. A Kárpátok területén, főként a turóci részeken élő szlávokat tekinthetjük a szlovákok őseinek. A nemzeti nyelv kialakulásának, a nemzetté válásuknak hosszú folyamata már a magyar államszervezet keretein belül történt meg. Előbb a betelepüléseket követő fokozatos, terület szerinti elkülönülésnek, majd az egységesülésnek lehetünk tanúi. Azonban a napjainkig meglévő igen erőteljes nyelvjárási különbségek mutatják az ellentétes irányú folyamatok párhuzamos jelenlétét. (A szomszédos szláv nyelvekkel a szlovák nyelv viszonylag kiterjedt átmeneti nyelvjárási peremterületek formájában szinte észrevétlenül olvad egybe. Ez a helyzet a keleti-szlovák-rutén területen is.) A szlovákok körében a nemzeti ideológia fokozatosan alakult ki a szláv együvé tartozás tudatából. A szláv tudat kialakulásához hozzájárult, hogy saját irodalmi nyelvvel nem rendelkezett, s a nép nyelve közel állt valamennyi szláv nyelvhez. A 19. században bontakozott és teljesedett ki a szlovák nemzeti ébredés, és a Stúr által indított mozgalommal a központi helyzetű közép-szlovák nyelvjárást választva teremtették meg az irodalmi nyelvet. A ruszinok pásztor és földműves népe a 13. századtól fokozatosan szivárgott be a Kárpát-medencébe. A legrégebbi bevándorlók a sík vidéki (dolisnyákok) ruszinok a tatárjárás után érkeztek (Bereg, Ung, Ugocsa). A hegylakók, a verhovinaiak a 16-19. század folyamán vándoroltak be Galíciából, Bukovinából. A máramarosi hegylakók a huculok, tőlük nyugatra élnek a bojkók, a Latorcától a Poprádig húzódó területen pedig a lemkók. A túlnépesedett zempléni, beregi, máramarosi hegyekből a török hadjáratok alatt elpusztult sík vidéki területekre is leereszkedtek. Egy viszonylag csekély számú egyházi értelmiségi mellett földművesek, pásztorok alkották a szinte egységesen görög katolikus ruszin társadalmat. A fejletlen társadalmi struktúra következtében a 19. század végéig, a 20. századig az egyház volt az egyetlen olyan intézmény, ahol az anyanyelvi kultúra és a nyelvhasználat szerepet kapott. A görög katolikus egyház a magyarországi ruszinok népi-etnikai, kulturális kerete volt. Az 1860-as években kibontakozó nemzeti ébredés előbb a nagyorosz nemzeti öntudatot igyekezett kialakítani. Az 1870-es évektől kezdték csak a helyi népnyelv, a ruszin irodalmi nyelvvé fejlesztését céljuknak tekinteni.