Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Oláh Sándor: Gazdasági kapcsolatok cigányok és magyarok között egy székely faluban

lönült gazdasági és társadalmi érdekű felek állnak egymással kapcsolatban" (Sík 1981. 54.), mindamellett, hogy a „csere harmonikus viszonyt teremthet, a résztvevők közti különbségek, érdekeik eltérése elkerülhetetlen" (Sahlins 1973. 283.). 3. A termelőeszközök nélküli, önfenntartásukért dolgozó, függő háztartások aránya a legmagasabb volt a vizsgált korszak cigány lakossága körében. A munkaképes családtagok munkaerejükre támaszkodva tartották fenn helyi viszonylatban szegényesnek mondható háztartásaikat. Munka- és életlehetőségeket csak a környezetükben lévő más háztartásokhoz kapcsolódva találtak. A háztartások közötti gazdasági tranzakciók nagyrészt a pénz- vagy természetbeni elszámolású bérmunkára korlátozódtak: a magyar háztartások cigány napszámosokkal dolgoztattak. A résztvevők egyenlőtlen társadalmi-gazdasági pozícióiból következően, valamint az általános munkerő-túlkínálat konjunktúrájában a tranzakcióban részt vevő háztartások között a patrónus-kliens típusú aszimmetrikus cserekapcsolatok uralkodtak. Az együttműködések többsége tünékeny koalíciókat eredményezett, de találtunk példákat a tartósabb kapcsolatokra is. A szóban forgó cigány háztartások szociálisan és morálisan perifériális helyzetet foglaltak el nemcsak a lokális társadalomban, hanem a helyi cigány társadalomban is. Gazdasági kötelékek a redisztribúció korszakában (1962-1991) A nagyüzemi gazdálkodás erőszakos bevezetésével

5 a korábbi időkben a cigányok és a magyarok között intézményesült gazdasági kötelékek szociokulturális kontextusa gyökeresen megváltozott. Az új gazdasági gyakorlatban az addig önálló háztartások termelési szuverenitása megszűnt. A kívülről vezényelt termelési folyamatban korábban érvényes tudáskészlet fölöslegessé, a termelési szervezetben a háztartások között kialakult kapcsolatok érvénytelenné váltak. A gazdasági szférában egyszerre beszűkültek azok a széles érintkezési felületek, amelyek a cigány és a magyar háztartásokat viszonossági hálózatokba, spontán együttműködési formákba integrálták a tradicionális gazdálkodási gyakorlat kereteiben. A termelőszövetkezettől kiutalt kis háztáji parcellákon a családi gazdálkodás szűk korlátok közé szorult, a termelőtevékenység már nem igényelt külső munkaerőt. A hagyományos cigány foglalkozások némelyike szintén létalapját veszítette (pl. a kézművesség a bolti cikkek elterjedésével, a kovácsmesterség a lovak létszámának rohamos csökkenésével és a gépi eszközök térhódításával). A korábban önálló háztartásokban élő családfenntartók közül néhányan ingázással elérhető állami munkahelyeken helyezkedtek el, mások szintén ebből a háztartáskategóriából a helyi termelőszövetkezetben kezdtek dolgozni. A függő háztartásokat fenntartó cigány családok közül kezdetben kis létszámú háztartás integrálódott az új termelési szerkezetbe. Gyűjtögetésből, a településen kívüli munkalehetőségekből, alkalmi napszámosmunkából - különösen a fokozott ütemben beinduló házépítéseknél és a termelőszövetkezeti építkezéseknél adódó munkaalkalmakat kihasználva - tartották fenn háztartásaikat. A hetvenes évek elejétől a termelőszövetkezetből tömegesen eltávozott férfi munkaerő helyébe a függő háztartások családtagjait is alkalmazta a termelőszövetkezet vezetősége az állattenyésztésben. Ez a munkalehetőségük biztosított volt a termelőszövetkezet fennállásáig. Látható, hogy a cigány és magyar háztartások közötti gazdasági együttműködések helyett úgy az egyik, mint a másik háztartás esetében típusoktól függetlenül más gazdasági egységekkel, gazdasági intézményekkel szövődő kapcsolatok kerültek előtérbe. Néhány területen fennmaradtak korlátozott gyakorlati érvényű, közös gazdasági tranzakciók