Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Krupa András: Az észak-magyarországi szlovákok asszonyfarsangja (Egy népszokás intra- és interetnikus vonásai)

AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI SZLOVÁKOK ASSZONYFARSANGJA (Egy népszokás intra- és interetnikus vonásai) KRUPA ANDRÁS Miként Borbála, illetve Luca napján a piliscsévi és kesztölci asszonyok a pinceszeren asszonymulatságot tartottak, s a férfiakat távol tartották maguktól, sőt, meg is büntették őket, ha arra vetődtek, a mátrai, a bükki, a zempléni-hegyvidéki és a bihari szlovák falvak asszonyai hamvazószerdán (újabban néhány helységben húshagyókedden) szerveztek a maguk számára asszonyszórakozást, sőt, a férfiak, a legények álarcos, maskarás menetéhez hasonlóan maguk is jelmezt vettek fel, s nem egy helyen körutat is tettek, és visszaadták a férfiaknak a rajtuk elkövetetteket (kormozást, patkolást stb.). A férfi-női párhuzamos népi mulatságok, tréfás, viszonos „bosszúállások" több jeles napon megfigyelhetők (Borbála, Luca, farsang, húsvétkedd), bár a férfiaknak minderre több alkalmuk volt a népi szokásrendben: ők az évnek szinte minden szakában kijárhattak pl. a pincékbe mulatni, a nők csak az említett meghatározott napon, s a farsangi népi humoros alkalmakon is többször volt szerepe a férfiaknak, mint a nőknek. Talán a húsvéti locsolás volt a legkiegyensúlyozottabb. A férfiak húsvéthétfőn, a nők a rá következő napon (kisebb eltérésekkel más napokon is) tették. A női egyenjogúságnak ilyen jellegű megnyilvánulása tehát szűkebb lehetőségek között érvényesülhetett, mint a férfiaké. Különösen, ha csupán a hozzáférhető adatokra támaszkodunk (a vizsgált szlovák lakosságnak csak bizonyos helységeiben élt az elmúlt másfél században, s ezek az önállósult női szokások is a 20. században hamarabb haltak el). Ezzel párhuzamosan az egymás ugratása, a másik nem kárára elkövetett tréfás játékok a két nem közös szórakozó és társas munkaalkalmain is rendszeresek voltak (pl. lakodalom, fonó, disznótor stb.). A hazai szlovákok asszony farsangjáról a magyar néprajzkutatók részletes leírást elsősorban a Mátrából (Mátraalmás, Mátraszentistván, Parádsasvár)

1 nyújtottak. Hasonló szokásról korábbi híradásunk van a Zempléni-hegyvidékről (Ohuta) is.

2 A szokás bükki és Zempléni-hegyvidék több községében (Bükkszentlászló, Répáshuta, Vágáshuta) való meglétéről újabban Gunda Béla ad számot.

3 Legutóbbi gyűjtőmunkánk során találkoztunk a nyomával a bihari hegységi szlovákoknál (Baromlak, Füves, Hármaspatak) is. Az eddigi adatok azt tanúsítják, hogy azokon a településeken élt ez a szokás, amelyek hutás falvak voltak, melyek lakóinak egy része cseh, szudéta, morva, illetve a mai kelet- és közép-szlovákiai térségből érkezett, vagyis ahol cseh, német, szlovák, lengyel és részint magyar elem keveredett egymással. E szlovák települések asszony farsangját tehát magukkal hozhatták a cseh és morva területekről a cseh és német szakmunkások is, de jöhetett a szokás a mai kelet-szlovákiai vidékről érkező telepesekkel is, annál is inkább, mert a bükki, zempléni és bihari falvakban jelentős számban érzékelhetők az egykori északkelet-magyarországi nagyrégió népeinek kulturális elemei. 1 Jávor K.. 1969. 265-294.; Kriston Vizi J, 1985. febr. 15. 7. sz. 202-203.; Pálinkás B., 1903. kézirat. 2 Niedermüller P., 1981. 227.; Virler F., é. n. 166-167.; Szabadfalvi J., 1956. 74-78. 3 Gunda B., 1989. 131-132.