Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Sz. Dévai Judit: Az interetnikus viszonyok tükröződése szlovákiai magyar fiatalok tudatában

tókat: eszerint ők is „ismerik történelmüket", s „az értelmiség kis részét európai gondolkodásmód jellemzi". c) Nemzettudat Többen úgy vélik: a magyar „büszke, fejlett, erős nemzettudatú nép" (2), „igazi nemzet", tagjai „a magyar probléma megoldására törekvőek". Egyetlen negatív minősítés akadt: „túl sok felhajtást csinálnak a nemzetiségek körül (a más országokban élő magyarok) és nem sokat tesznek érte". A szlováksággal kapcsolatban pozitív jelentéssel háromszor kerül szóba a nemzeti tudat érzése, ennél több azonban a negatív minősítés: a „fejletlen nemzeti öntudat", mely úgymond „nem forrott ki teljesen". Van aki úgy véli: „ahelyett, hogy a gazdasági helyzeten gondolkodnának, a magyarokkal és az önálló szlovák állam megalapításával törődnek"; de ezzel ellentétes vélemény is akadt: „a nemzetiségiekkel nem törődnek". Ujabb egymást kizáró megállapításokat is találunk: „ugyanolyan nép, mint a többi, egyes csoportoknál érződik a sovinizmus, de ez csak kisebb rétegnél" - „többségük primitív, fasiszta, nacionalista" (2). Mindkét népre vonatkozik az alábbi megállapítás: „a nemzeti öntudat mindkettőnél túlzott - mint minden embernél". d) Hétköznapi, általános emberi tulajdonságok A legtöbb jelzőt e kategóriába sorolhatjuk: összesen 50-et. A korábbi irányultságot tükrözi, hogy a pozitív megállapítások több, mint háromnegyede a magyarokra, a negatívok 57%-a a szlovákokra vonatkozik. Az e. címszó alá sorolt pozitív magyar tulajdonságok: nem annyira önsajnálók és sértődékenyek (mint a szlovákok), segítőkészség, a másokkal való törődés (2), előrelátás (2) jellemzi őket. Szimpatikusak, hidegvérűek (2), higgadtak, kedvesek (2), előzékenyek, szívesen fogadnak, érdeklődőek, értelmesek, céltudatosak (2). A negatív jegyek: robbanékonyak, forróvérűek, sokszor előbb cselekszenek, utána gondolkodnak. Vannak primitívek, rosszak (2), bajkeverők, akik összeugrasztják a szlovákokat és a magyarokat. Anyagiasak (2), szeretnek kötekedni, sírva-vigadós nemzet, s akad, aki csak a mellét döngeti. A többségi nemzet tagjairól mindössze annyi elismerő vélemény szól: egyesek haladó szelleműek, köztük is vannak „nagyon aranyosak", akadnak jó szlovák barátok is (2), a nagyobb rész megértő. Több, mint háromszor ennyi a negatív jelző: eszerint önfejűek, meggondolatlanok (3), forrófejűek (3). Kisebbrendűségüket agresszivitásba burkolják (2), nemzeti kérdésekben könnyen elvakíthatok. Magamutogatók, s mindent saját célra akarnak megkaparintani. Némelyek ellenségesek, a maticások ürügyekre, hallomásokra támaszkodnak. A szlovákok között több a melldöngető. Az egyik válaszadó ezt írta: „megvetem azokat, akik a magyarokat utálják, de ez nem általános, nem minden szlovák gondolkodik így". e) Kulturáltság, műveltség A magyarokra ismét csak elismerő megállapítások vonatkoznak: „kulturáltak" (3), „a politikában a legtöbbször kiválóak", s „mintha műveltebbek lennének, mint a szlovákok". A többségiek „kulturálatlanok nagyrészt" (2), s mindössze egy diák akadt, aki szerint „ápolják kultúrájukat". Bizakodásra ad okot, hogy a választ adók közel fele úgy véli: egy-egy nemzetiséget nem lehet általánosító definíciókkal, etnikai sztereotípiákkal leírni. A tulajdonság - úgymond - „a nemzettől független", „az emberektől függ", s „mindkettőben van ilyen is, olyan is". Van, aki úgy véli: „globálisan minden ember egyforma", egy másik megfogalmazás szerint „minden ember sokféle lehet, mindenkire lehet jót és rosszat mondani".