Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Dobrossy István: Határok - kapcsolatok (A szlovák-magyar lakosságcsere történetéhez)
selő, értelmiségi volt, s számarányban kevesebben voltak a kisiparosok és a kiskereskedők. Bár a községeknek, majd pedig a járásoknak 1946 végén összesítést kellett készíteni az ott tartózkodó menekültekről, ezeknek többsége nem maradt meg, illetve nem került a megyei levéltár anyagába, őrizetébe. A gönci járás adataiból az világlik ki, hogy a menekültek 50%-a dolgozott az államigazgatásban, 25%-a volt kereskedő és iparos, 15%-uk a közlekedésben foglalkoztatott, s mintegy 10%-uk lehetett olyan, aki földműves volt, elűzése előtt mezőgazdaságból élt. 27 A szlovákok áttelepítésével foglalkozó CSÁB másfél hónapos propagandatevékenység után, 1946 júliusában kezdte meg régiónkban, megyénkben a kitelepítést közvetlenül segítő munkálatokat. Három kerületet hoztak létre: Miskolc, Forró és Sátoraljaújhely központokkal. Hatáskörükbe 195 települést soroltak. A propaganda hatására lényegesen nagyobb volt a jelentkezések száma, mint később a valóságos kitelepüléseké, kitelepülteké. (Nemcsak levéltári feljegyzések szólnak, hanem visszaemlékezések is gyűjthetők az áttelepülést előkészítők szította hangulatról, s az adatközlők úgy emlékeznek, mindez a győzők, győztesek jogán megengedett, korlátokba nem ütköző volt.) Bükkszentkereszt tipikusan szlovák települése volt megyénknek. A község irataiból kitűnik, hogy 931 személyt írtak össze a szlovákok kitelepülésre jelentkezőként, s 1947 végén, amikor a telepítést befejezték, mindössze 78 üres házat vettek számba. Ezekből a visszatelepülök, vagy kitelepített magyarok 1948 tavaszáig 26 házat igényeltek, illetve laktak be. 28 A magyar menekültek újabb hullámát indították el a csehszlovák deportálások. A németek által elhagyott, kiürített területekre a téli időszakban kezdték deportálni a felvidéki magyar családokat. Gálffy Imre, Miskolc város polgármestere az 1947. február 1-jei közgyűlésen erről, s a várható terhekről a következőket fogalmazta meg: „...január utolsó napjaiban úgy látszik, még könyörtelenebbé váltak az üldözések, mert a dermesztő téli éjszakákon ezerszámra menekültek és szöktek át a határon túli magyarok éppen a velünk szomszédos gömöri részekről ... intézkedtem, hogy ... városunkban is egy átmeneti szállás álljon rendelkezésre és élelmezést kaphassanak." 29 (Ez a menekültszállás a Baross Gábor utcai egykori laktanyatömb épületeiből alakult ki.) A deportálások elől nemcsak a borsodi részekre, hanem a zempléni körzetbe is menekültek, akik a behívó elől el tudtak szökni. Lelesz községből pl. 70 fő szökött át, Perbenyik településről 60 főt akartak deportálni, s közülük 27-en átszöktek. A gyűjtőkörzet Ricse volt. Ide, Lácára és Nagyrozvágyra 300-an menekültek át. 30 A két állam közötti tárgyalások a deportálások keltette felháborodás miatt megszakadtak, s hónapokon keresztül szüneteltek. A feloldást időlegesen az jelentette, hogy ún. intézményesítették a kitelepítettek fogadását. Ez jelentette a korábban is említett 16 MÁK-kirendeltség felállítását. Miskolcon 1947 március-augusztus között tevékenykedett ez a kirendeltség, majd megszűnt, illetve összevonták a nyíregyházival. Ez arra enged következtetni, hogy az áttelepítések üteme 1947 végére lelassult. Azt, hogy 1947 vége és 1948 vége között hány személy vagy család menekült, vagy települt a megyébe, vagy Miskolcra, részben a hivatal hiányában, másrészt a pontatlan adminisztráció hiányában nagyon nehéz megállapítani. Hasonlóképpen állunk annak a kérdésnek a megválaszolásával is, hogy 1945-1948 között pontosan hányan, honnan érkeztek megyéinkbe, 27 B-A-Z. m.Lt. XXI. 12. 1816/1946.; ill. G. Jakó-Hőgye i. m. 13. 28 G. Jakó-Hőgye i. m. 16. 29 B-A-Z. m.Lt. XXI. 502/a. 1947. február 18-i Jegyzőkönyv. 30 G. Jakó-Hőgye i. m. 18.
