Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Csíki Tamás: A román és a magyar etnikumú parasztság történeti kutatásának néhány problémája a kapitalizmus korában
községre vonatkozó adatait. A megyei közigazgatási bizottságok gazdasági felügyelőségei pl. évről évre havonta készítettek jelentéseket, amelyekben a gazdaságok éves munkafolyamatairól, a különböző munkák menetéről vagy a terméseredményekről s a termelés számos más aspektusáról is tájékoztatnak. Emellett a kereskedelmi és iparkamarák, a mezőgazdasági kamarák s egyéb gazdasági (mezőgazdasági) egyesületek jelentései s más iratai nemcsak a megyék, de kisebb területek (járások, egyes községek) mezőgazdasági termeléséről is igen sok információt közölnek. Hasonlóan, a községeken belül, a fennmaradt falusi jegyzőkönyvek, a szabályrendeletek, a legeltetési rendeletek vagy a közbirtokossági jegyzőkönyvek rendkívül sok, a gazdálkodásra, a termelésre (a tagosítás, a földhasználat kérdései stb.) vonatkozó adatot tartalmaznak, miként az egyházak gazdasági jellegű feljegyzései is. Ezenkívül óriási lehetőségeket kínálnak - immár az egyes gazdaságokra vonatkozóan - a fennmaradt úrbéri peres iratok, a föld- és adókönyvek, az egyéb kataszteri dokumentumok és térképek, a tagosítási könyvek stb., amelyek azt is lehetővé teszik, hogy akár egy-egy falun belül, a vegyes etnikumú falvakban, a román és a magyar parasztságra jellemző birtokstruktúrát, határhasználatot, jövedelemviszonyokat s a gazdálkodás egyéb tényezőit pontosan rekonstruáljuk, illetve összehasonlítsuk. 36 Ezúttal csak néhány mozzanatot ragadok ki a lehetőségek érzékeltetésére. A Fekete-Körös menti vegyes etnikumú településen, Várasfenesen a múlt század utolsó évtizedeiben, de a két világháború közötti időszakban is a jobb fekvésű, a faluhoz közelebb fekvő, jobb minőségű földek voltak a magyar gazdák birtokában, míg a távolabbi, gyengébb minőségű dűlők a románokéban. (Más-más osztályúak voltak ezek a földek, s az is szembetűnő, hogy a román dűlőkben a legelők és a rétek aránya magasabb volt.) A román és a magyar tulajdonú gazdaságok tehát elkülönültek egymástól, s az említettekből az is következik, hogy a román gazdák, azonos birtoknagyság mellett, kisebb jövedelmekre számíthattak. Annál inkább, mert míg a magyar dűlőkben a szántóparcellákat összevonták, tehát a tagosításnak ez a kezdetleges formája lezajlott, addig a román dűlőkben nem, ott ugyanis l-l gazda földje akár 4-5 parcellában is lehetett. 37 (A vizsgált faluban a magyar dűlők száma lényegesen magasabb, területük is nagyobb volt, s ez a magyar birtokok szórtságát fokozta. 38 ) Ezek tehát azok a lehetőségek, amelyeket módszereiben, forráshasználatban a történettudomány kínál a kapitalizmus kori paraszti (és nagyüzemi) gazdálkodás, illetve a paraszti társadalom tanulmányozása terén az interetnikus kutatások számára. Az azonban nyilvánvaló, hogy ez az a terület, ahol a történettudománynak és a néprajztudománynak határozottak kell együttműködnie, mivel a történészek számára mégiscsak korlátozott a közvetlenül hasznosítható források köre. Ez azt is feltételezi, hogy a két tudomány, sok36 Ez utóbbi forráscsoportra: Sándor P., 1973. 7-95. Ezen a ponton tehát egyet kell értenünk Mikó Imrével, aki szerint „meddő dolog volna az erdélyi nemzetiségi kérdést statisztikai, történelmi és néprajzi általánosságokból levezetni, amíg a falutörténet óriási levéltári és még összegyűjtetlen anyaga feldolgozva nincsen, s amíg a főbb falutípusok monográfiája hiányzik". Mikó /., 1932. 21. (E munkában Mikó - a Gusti-féle kezdeményezések hatására - 9 mezőségi falu etnikumainak együttélését vizsgálja a demográfiai, a birtokstrukturális, a műveltségi stb. viszonyok elemzésével. A Gusti-féle szociológiai iskola eredményeinek részletezésére ezúttal nem tárhetünk ki. Vo. 60 sate romanesti. Bucuresti I. 141.) 37 A tagosítások formája, illetve hiánya alapvetően befolyásolhatja a gazdaságok termelését, jövedelmezőségét. Az erdélyi tagosítások problémáiról - a 20. század legelején a községek fele tagosítatlan -, a törvényi szabályozásokról s néhány Bihar megyei település parasztbirtokainak szétszórtságáról is: Simonffy E.. 1965. I. k. 235-237., 260-261. 38 Várasfenes földkönyve (é. n.). E falu, miként más vegyes etnikumú települések gazdálkodásának, birtokszerkezetének részletes bemutatása meghaladná e tanulmány kereteit, így azt önálló munkában fogjuk elvégezni. Vo. Csíki T., 1994. 131-138.; Ugyancsak egy Bihar megyei falu. Sáp s egy sápi parasztgazdaság - igaz, nem etnikai szempontú - gazdálkodását mutatja be: Molnár A., 1968. 514-549., illetve Uő. 1967. 117-171.
