Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Csíki Tamás: A román és a magyar etnikumú parasztság történeti kutatásának néhány problémája a kapitalizmus korában
ségekben. (Az előbbiekben a szántók aránya 39,7, az utóbbiakban 33,8%.) Ezzel szemben a román falvak területéből az erdők részesedése sokkal magasabb (csaknem eléri a szántók arányát 19 ), ami a gazdálkodás számára korlátozottabb lehetőségeket biztosított. (Mindez azért is szembetűnő, mert bár a román településeket kiterjedt erdők övezték, ez nem jelentette, hogy a településhatárok tágasabbak lettek volna: a magyar községek átlagos területe ugyanis 3353, a románoké 2922 kat. hold volt.) A legelők összes területhez viszonyított aránya a magyar és a román községekben kb. megegyezett, a réteké viszont az előbbiekben magasabb volt, ami az állattartás számára teremtett kedvezőbb feltételeket. Végül az igen munkaigényes, de nagyobb jövedelmeket biztosító szőlőművelés ugyancsak a magyar településeken volt jellemző, míg a román falvakban periférikus maradt, ami hozzájárult ahhoz (persze az eddig elmondottakból általánosan következően), hogy a magyar parasztság földből származó jövedelmei magasabbak voltak: az 1865-ös kimutatás szerint a magyar falvak átlagos tiszta jövedelme 8747, míg a románoké 6008 Ft volt. Az 1895-ös adatokat vizsgálva azt látjuk, hogy a művelési ágak szerepének főbb jellegzetességei a különböző etnikumú falvakban nem változtak lényegesen. Ugyanakkor a szántók összes területhez viszonyított aránya a magyar falvakban tovább emelkedett, a románokban csökkent, tehát az előbbi településeken a rétek és a legelők feltörése, illetve szántóvá alakítása gyorsabban és nagyobb ütemben haladt előre. Ezt jelzi a legeltethető területek arányában bekövetkezett változás is, az erdők kiterjedése viszont egyik községtípusban sem változott számottevően. Erre a magyar falvakban nem is volt lehetőség, feltűnő azonban, hogy a román falvak sem az erdőirtással növelték a művelés alá fogható földek nagyságát. (Korábban utaltunk rá, hogy a román parasztság inkább vásárlással bővítette szántóterületeit.) Mindezek következtében a román és a magyar falvakban továbbra is nagy volt az eltérés az egyes művelési ágak egymáshoz viszonyított arányában (az előbbiekben a szántók részesedése 40,7%, a réteké 8,7, a legelőké 12,9, az erdőké 33,9%, az utóbbiakban — ugyanezen sorrendben - 57,5, 10,3, 10,4 és 12,6%), ami újra jelzi, hogy a szántótermelés a magyar falvakban nagyobb arányban bővült (itt a kertművelés is fontosabb szerepet játszott), ugyanakkor a legeltethető területek összetétele is valamelyest kedvezőbbé vált. 20 Az állatállomány alakulására a következő adatok állnak rendelkezésünkre (természetesen a mezőgazdaság főbb ágazatainak szerepét egymással összefüggésben kell vizsgálnunk): 21 19 Ez a számadat abban az összehasonlításban válik jelentőssé, amely azt jelzi, hogy ugyanezen járás magyar községeiben már az 1860-as évek közepén az erdőhasználatnak alig volt szerepe (a művelési területnek kb. 10%-át adták). (Az ilyen jellegű vizsgálatokból - ha tágabb területekre terjesztjük ki - általánosabb betelepülést, településszerkezeti sajátosságokat is tanulmányozhatunk. Ezzel a kérdéssel is foglalkozik Keményfi Róbert, aki két Fekete-Körös-völgyi vegyes etnikumú település [Várasfenes és Körösszakái] modellértékű feldolgozását végezte el. Ennek során a betelepülésnek, az etnikai arányok módosulásainak történeti, településföldrajzi, demográfiai és vallási összetevőit is vizsgálja. Keményfi R., 1994. elsősorban 40-68., 88-124. 20 Ezúttal nem térünk ki a magyar és a román falvak gyümölcstermelésének - az 1895-ös statisztika alapján ugyancsak nyomon követhető - részletezésére, csupán annyit emelünk ki, hogy az előbbiekben (továbbra is a Központi járást tekintve) több mint 140 400 gyümölcsfát, az utóbbiakban mindössze 59 332-t írtak össze, s a faállomány összetétele is kedvezőbb volt a magyar településeken. A magyar korona... I. r. 442-449. Egyébként az egész megyében jellemző volt, hogy a románság - bár azt az éghajlati és talajviszonyok alkalmassá és indokolttá tették - alig foglalkozott gyümölcstermeléssel, amit a váradi Kereskedelmi és Iparkamara is többször szóvá tett. Pl. A Nagyváradi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése (a továbbiakban KIJ.) az 1891. évben, 47. 21 A magyar korona... I. r. 442-449., illetve M. S. K. 41. k. 594-601.
