Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Niederhauser Emil: Interetnikus kapcsolatok - egy történész szemével

Ebben a korszakban már szociális rétegzettségben is lehet vizsgálni a kapcsolatokat. Három síkot tartunk fontosnak: a politikai elit síkját, a polgárságét, pontosabban a kereskedőkét, és a tulajdonképpeni népét, vagyis a parasztokét. Az elsőben arra kell utalnunk, hogy a politikai elit ekkoriban rendekben szerveződik. Ebből csak az orosz meg az oszmán állam marad ki. A közös szervezet, különösen az arisztokrácia messzire terjedő kapcsolatai az interetnikus kapcsolatok igen tág lehetőségét teremti meg, házasodások, követjárások, szövetkezések, háborúk révén. Ez a politikai elit már szélesebb látókörrel rendelkezik, tudomása van a meglévő államszervezetről, sőt az egész európairól. Követjárásai révén Európa nyugati részeibe is eljut, s ez sem elhanyagolható része a kapcsolatoknak. Bizonyos mértékig ide kell vonni a nyugat-európai tanulmányokat, ezek persze már a késő középkorban sem voltak^elhanyagolhatók. És nemcsak a politikai elitre terjedtek ki persze, de mindenképpen a társadalom felsőbb rétegeire. A reformáció ebben a vonatkozásban nagy lendületet adott, s ezt a lehetőséget a katolikus reform, az ellenreformáció sem hanyagolta el. A politikai elitnek még egy vonását kell itt megemlítenünk, annak a tudatát, hogy egy keresztény Európa tagjaiként állnak szemben a muszlimokkal, az oszmán birodalom pogányságával. Oroszországban hiányzott a rendi szervezet, de a politikai elit itt is vegyes etnikumú volt, az Arany Horda utódállamainak a felszámolása után az ottani politikai elit számos tagja került be a bojárság soraiba. Itt persze az európai látókör jórészt a kormányzat embereire szorítkozott, még a követjárások is egészen ritkák és kivételesek voltak. Megint más képlet az oszmán birodalom. Itt valójában nincs örökletes politikai elit, "még kevésbé rendi szervezet. Csakhogy az iszlamizálás, mint a társadalmi mobilitás egyik emeltyűje a balkáni nem török, vagyis zömmel szláv (és albán) etnikumok számos képviselőjét juttatta be a mégis csak meglévő politikai elitbe. S ha ez az elit a közös vallás révén nem is domborította ki az etnikai származást, nem is szorította ki teljesen. Az egyik szerb származású nagyvezír ortodoxnak maradt öccsének juttatta az ipeki patriarchai széket. Az interetnikus kapcsolatok a legnyilvánvalóbbak a kereskedők körében, akik foglalkozásuk révén gyakran változtatják helyüket, más országokat is felkeresnek. Ennek révén azokban a szélesebb rétegekben, amelyek érintkezésbe kerülnek a kereskedőkkel, tudatosulhat a más etnikumhoz való tartozás ténye, már csak abból az egyszerű okból is, hogy más nyelvet beszélnek. A nyelvnek külön szerepe van az interetnikus kapcsolatokban. Egyszerre elő is segíti, meg gátolja is ezeket. A kérdésre még más vonatkozásban vissza kell térnünk. Nyilvánvaló, hogy a parasztság körében is vannak interetnikus kapcsolatok, az etnikailag vegyes kelet-európai térségben ez nem is lehet másképp. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az etnikai vegyülés ebben az időszakban tovább fokozódott. Az oszmán hódítás nyomán nagy tömegben áramlottak délszlávok a magyar királyság területére. Az oszmán területre pedig a törökök mellett egyéb etnikumok is, tatárok, kaukázusiak, görögök, örmények. És nem szabad megfeledkezni a zsidókról, akik ebben a korszakban is sokfelé széttelepülve adnak lehetőséget kapcsolatokra, bár elszigeteltségük ennek bizonyos határokat is szab. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy a parasztság számára az interetnikus kapcsolatok jórészt, ha nem is kizárólag, a szomszédokra korlátozódnak. Azokkal kerülnek kapcsolatba, azoktól vesznek át tárgyi és szellemi kulturális javakat. Az interetnikus kapcsolatoknak persze van ebben a korszakban háborús lehetősége is, hiszen az egész területen jóformán állandósulnak a háborúk, még ha forma szerint bé-