Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Keszeg Vilmos: A román mitológia hatása a mezőségi magyar hiedelemrendszerre

indokolni. Azt, ami Kálmánynak nem sikerült, Katona oldotta meg máig helytállóan: e napot a 15. századtól Szent Anna tiszteletére foglalták le (Katona, 1982. 230-252.). Hogy dologtiltó nap, azt már Ipolyi is említette, s Kálmány újabb adatokkal dokumentálta. Egyik szerint Szöregen „nem szabad erös munkát végezniök, még varrniok sem" (Kálmány, 1885.). Pócs Éva a kedd asszonyát a büntető fiktív lények csoportjába sorolja. Funkciójuk a tilalmak megszegőinek büntetése. Kedden a női munkák, a fonás, a szövés, a mosás esik szankció alá. Valójában a hiedelem kelet-európai eredetű, a 15. század óta kontaminálódott a katolikus egyház Szent Anna kultuszával (Pócs, 1990. 571.). A hiedelemképzet a 20. századra elhomályosult, a tabu viszont az utóbbi évtizedekig sem vesztette érvényét. Különösen ott maradt meg, ahol a magyar ajkú lakosság hiedelmei a román mitológia hatása alatt voltak. E hatást bizonyítja a magyar beszédgyakorlatban meghonosodott román megnevezés (márcolja) állandósulása is. Bukovinából származó adatközlők szerint a románok és a székelyek e napon nem varrnak (Bosnyák, 1977. 191.). Moldvában azt tartják, hogy aki kedden fon, keze után minden megkukacosodik (Bosnyák, 1980. 134.). Gyimesben a lúgfőzés, mosás (Bosnyák, 1982. 109-110.), azerdölés (Salamon, 1987. 131.) esik tiltás alá. A következő történetet egy mezőségi falu utolsó magyar lakójától rögzítettem. Hiedelemellenes formában tudósít a hiedelemkör szerkezetéről. „Vót nálam egy öregaszszony, szegény ott tartogattam nálam, adtam, hogy egyék s ott fonogatatt, aztán jártak hozzánk ezek a fiúcskák, a szomszédfiúcskák. Aztán mind viccelődtek az öregasszonynyal. Vót majdnem 80 éves az öregasszony. S mind mondták neki, hogy há maga mé fon, lele Féra.

21 Má máma van Márcola. Jön Márcola magához, mit csinál magával? A fiúk úgy odahúzódtak valahogy a kemencéhez, a szegény öregasszony nem vette észre. S megütötték a csövet, valahogy, hogy a cső kiesett a helyiből. S akkor az öregasszony megijedett, má mondták neki a fiúk, hogy na látja, hogy eljött Márcola magához. Szegény má úgy meg vót ijedve s nem tudta, hogy mit csináljon a guzsalyávol, hová tegye. Há Márcola, na Márcola." (Szopor). A hiedelmek szerkezetének vizsgálata arról győz meg, hogy a szórványlét, az állandó kulturális hatás döntően meghatározza a hiedelemrendszert. A hiedelem, akárcsak a nyelv, a legérzékenyebben reagál a hatásra. Megváltozik, bővül funkciója, elemeinek száma, ezek kapcsolódása. A szerkezet flexibilis, állandóan alkalmas a változásra, új elemek asszimilálására. A fenti példáimmal az elemzés egy általánosabb következtetését is sugallni igyekeztem. A román és magyar kultúra hosszas együttélésének tulajdoníthatóan az erdélyi népi kultúrában aktív állapotban őrződött meg egy kb. 19. századi tudatállapot, s ez napjainkban is a román mitológia további hatása alatt áll. így a mezőségi magyar hiedelemrendszer élőbb és bonyolultabb szerkezetű, mint egyéb tájegységeken. A román hatás különösen az állattartás és földművelés mágiáját, a mitikus és vallásos képzeteket érinti. 21 néni