Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Faragó József: A nemzeti jelleg megközelítése a népköltészetben (A magyar és román népballadák példája)

mét, nyelvi és költői minőségét tehetségén túl előadójának fizikai és szellemi erőnléte, diszpozíciója, hallgatóságának bátorító figyelme vagy bántó figyelmetlensége, sőt még az előadásért várható fizetség reménye is lényegesen befolyásolhatja; mindezeknek megfelelően a szöveget egyszerűsítheti vagy összevonhatja, máskor részletezheti és gazdagíthatja. Ha ki van merülve, akkor a zenészek a közjátékokat hosszasabban variálják, hogy közben ő pihenhessen. A szabad előadás szétfeszíti a kötött formát: a balladának sem szövege, sem dallama nem ismeri a versszakos beosztást, hanem sorai lánc vagy füzérszerűen összekapcsolódnak és szünet nélkül követik egymást. Az előadó csak a cselekmény egy-egy motívumának vagy epizódjának végén, esetleg erejének lankadtával engedi le a hangot, hogy megpihenjen és utat engedjen a hangszeres közjátékoknak. A rögtönzött előadás és a szabad forma kihat a balladák dallamára és ritmusára is. Dallamuk többnyire úgynevezett parlato, vagyis a szöveg meg a dallam határán mozgó énekelt beszéd, amely itt-ott szavalásba megy át, ritmusuk pedig ugyancsak a beszédszerű recitativo vagy parlando. Mivel a Duna menti román ballada ugyanúgy a hős(ök) sorsának, életútjának csak egy-egy fontos epizódját, fordulatát szokta bemutatni, mint a magyar ballada, vagyis cselekménye túlnyomóan egy szálon fut végig és mcllékesemények, kitérők nélkül halad a megoldás felé, az előadónak a nagy terjedelmet nem föltétlenül az események bonyolításával, a szereplők és kalandjaik számának megsokszorozásával, hanem epikus-lírikus részletezésével sikerül elérnie. így jut tere és ideje olyan leírásokra és jellemzésekre, mint a hősök külső és belső (fizikai és jellembeli) tulajdonságai; gondolataik és érzelmeik; öltözetük, fegyverzetük; lovuk, lószerszámaik; lakomák, mulatságok, mcnyegzők; párviadalok, csaták stb. Összehasonlítás végett a számtalan kínálkozó példa közül úgyszólván találomra idézem a Vadrózsák egyik rabénekének egyetlen panaszos sorát: „Az én égő gyertyám kégyók, békák szöme."

37 Ezt a motívumot Petrea Cretul Çolcan a Corbea-bolládában 29 sorra növelte, nem is szólva a börtön meg a rabság olyan további részleteiről, amelyekre a székely változat egyáltalán nem utal. Csak a kígyós-békás motívumra szorítkozva, idézem alább - és ezután is minden esetben - Kiss Jenő művészi, de egyszersmind szöveghű tolmácsolását. Korbea az édesanyjának panaszkodik: 37 Kriza János: i. m. 14.