Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Faragó József: A nemzeti jelleg megközelítése a népköltészetben (A magyar és román népballadák példája)

folklórjavakat is vittek magukkal. És végül a harmadik tény történeti: amióta a magyarok és románok együtt élnek, azóta folklórjuk is kölcsönösen hat egymásra. E három döntő tény folytán a hiteles magyar folklórkutatás számára alapvető feladat a magyar-román összehasonlítás, a hiteles román folklórkutatás számára pedig a román-magyar összehasonlítás. Mindkét nép folkloristáinak saját felelőssége, hogy ezt a feladatot miképpen végezték és végzik a múltban, a jelenben és a jövőben. A népköltészeti kapcsolatok szövevénye azonban nem zárja ki, hogy még az együttélő vagy szomszédos népek folklórjának is ne lennének egymástól lényegesen eltérő sajátságai. Alább egy ilyen esetet szeretnék ismertetni a magyar meg a román népballadák példájával. 1. 1860. február 25-én hangzott el Kolozsváron a mindössze három hónappal korábban alakult Erdélyi Múzeum-Egyesület (akkor még -Egylet) első tudományos ülésén Gyulai Pál Adalék népköltészetünkhez című emlékezetes előadása.

19 Tárgya tizenegy verses népköltészeti alkotás - köztük a korábban ismeretlen Molnár Anna ballada - bemutatása és méltatása volt, a szerzőjére jellemző gazdag nemzetközi összehasonlítással és esztétikai elemzéssel. Néhány értékes, de kisebb jelentőségű és szórványos előzmény után Gyulai ezzel az előadással indította meg az erdélyi magyar népballadák céltudatos gyűjtését, kutatását és kiadását - sőt a balladák körül többféle további érdeklődést és indulatot kavart. Ezeknek egyike a magyar-román összehasonlító balladakutatás igénye volt. Utóbbi vonatkozásban idézzük saját indoklását: „Nemrég egy román ajkú névtelen hazámfia arra figyelmeztetett - írja -, hogy Molnár Anna balladája nem eredeti, a román népköltészetből van kölcsönözve, egyszersmind utasított (Atanasie Marian) Marienescu nemrég kijött balladáira. Tüstént megszereztem a gyűjteményt (...) s figyelemmel átolvastam a Torna című balladát, amelyet névtelen hazámfia a Molnár Anna eredetijének hisz." E levél miatt történt, hogy amidőn Gyulai a Budapesti Szemle 1860as évfolyamában közzétette előadását, egy függeléket is csatolt hozzá: Jegyzet az „Adalékok népköltészetünkhez" című értekezéshez; fönnebb ennek első sorait idéztem. Gyulai Pált e Jegyzete, vagyis Molnár Anna és Torna balladájának párhuzamos elemzése miatt joggal tekintjük a magyar-román összehasonlító balladakutatás úttörőjének. Eszmefuttatásából ezúttal csak egy általánosabb tanulságra hivatkozom: „Molnár Anna inkább ballada, Torna inkább beszélyke, innen amazt a sebes menet, töredékesség jellemzik, emezt némi lassúság és körülményesség; (...) ebben nyoma sincs azon rövid és erélyes kifejezéseknek, melyek amazt annyira kitüntetik."

20 Egy emberöltő múltán, a század utolsó éveiben, Alexics György vállalta azt a feladatot, hogy - nem kis mérvben saját gyűjtései és kutatásai alapján - összefoglalja a magyar és román népballadák rokonságára vonatkozó összes akkori ismereteinket. Vadrózsapör című nagy tanulmánya az Ethnographia 1897-es évfolyamában jelent meg négy folytatásban, számos eredménye között az alábbi tanulsággal: „Az eddig fölsorolt balladák után immár nagyjából kijelenthetjük, hogy a román balladát az epikai színezés, a helyzet és érzelmek hosszas ecsetelése jellemzik; a román balladát tehát inkább románc19 Gyulai Pál: Jegyzet az „Adalék népköltészetünkhöz" című értekezéséhez. Bpi Szemle IX. (1860). 272-299. 20 Gyulai Pál: Jegyzet az „Adalék népköltészetünkhez" című értekezéshez. I. h. 302.