Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Péntek János: A magyar-román interetnikus kapcsolatok néhány nyelvi vonatkozása

ban. Máskor az átadó nyelv csupán közvetítője némely újdonságnak, a nyelvi átvétel irá­nya jgy az új tárgyak, jelenségek elterjedési irányára utal. Közismert példa erre az újvi­lági növények és terminológiájuk (kukorica, bab, tök) keleti, román közvetítésű elterjedése Erdélyben vagy akár a padlizsán századunkbeli, jól nyomon követhető útja keletről nyugatra. A dolgok és a szavak különböző irányból történő közvetítése eredményezhet a szó szoros értelmében vett kölcsönös átvételeket. Bakos Ferenc hívta fel a figyelmet arra, hogy némely esetben ugyanannak a fogalomnak a magyarban román, a románban ma­gyar eredetű neve van. 12 Egyik példája a székelyföldi árdéj és a máramarosi román nyelvjárásbeli popríca. Saját gyűjtésünkben ilyen a Kolozsvár környéki és ettől keletre fekvő területeken (a székelyben is) a román eredetű fuszulyka, a belső-erdélyi román nyelvjárásokban pedig a magyar eredetű (közvetítésű) pâsulà. Némileg eltér ettől a trifoj és a luhàr viszonya. A Kolozsvár környéki magyar nyelvjárásból ismert trifoj elsősorban a Trifolium spontán fajait jelöli, a román nyelvjárásban használt magyar eredetű luhàr pe­dig a termesztett fajokat (7^ pratense és T. repens). A szavak szeszélyes vándorlása, jelentésük módosulása olykor azt is eredményez­heti, hogy némelyikük visszakerül az átadó nyelvbe. A visszakölcsönzés jellegzetes pél­dája a r. borcan, amely a magyar borkanna átvétele, borkán alakban visszakerülve pedig már 'befőttesüveg, uborkásüveg'jelentésű. Zsemlyéi jegyezte le a Kis-Szamos menti Bá­dokon az 'agyagos föld' jelentésű ázsag-ot, amely az agyagból alakult át a dzs-ző helyi román nyelvjárásban (m. agyag > r. ageag, agiag, ajag > m. ázság); a csánga 'kolomp' a csengő visszakölcsönzött alakja (m. csengő > r. ceangä > m. csánga 'kolomp'). 13 5. A kalotaszegi növénynevek eredetét vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy mennyisé­gileg több a magyar eredetű átvétel a románban, mint fordítva, és hogy ezek jórészt ter­mesztett növényekre, főként dísznövényekre vonatkoznak. A helyi magyar nyelvjárás román eredetű növénynevei a gyűjtögetés körébe tartozó vadon termő növények elneve­zései, vagy olyan növényeket, virágokat jelölnek, amelyek színük alapján vagy más mo­tiváció szerint közismerten „románok", az etnikai és kultikus preferencia teszi őket azzá a másik közösség szemében. 14 Gyakoribb mégis, mint a legtöbb szerző kiemeli, hogy periférikus fogalmak és részfogalmak jelölői kerülnek átvételre, és ezek azok, amelyek átrendezik a jelen­tésmezőt. Az már mélyreható nyelvi kapcsolat jele, mint Bakos Ferenc írja, 15 és ritkán tapasztalható, hogy valamely lexéma a maga teljes „szemantikai nyalábjával" kerüljön át egyik nyelvből a másikba. A román eredetű elemek köréből ő ilyeneket említ: baraboly, bulándra, burdé, butuk, galáta, gusa, hodály stb. Szemantikailag gyakoribb a jelen­tésszűkülés vagy egyszerűen az, hogy az átadó nyelvbeli poliszémiából rendszerint (leg­alábbis az átvételt követően) monoszémia lesz, többnyire csak az alapjelentés őrződik meg. Ennek ismert, sajátos példái azok, amelyek az átvevő (magyar) nyelvben a másik (román) nép sajátosságait fejezik ki: dászkál 'román kántortanító' < r. dascál 'kántorta­nító',/^ 'román leány' x.fata 'leány', ehhez hasonlóak még: botyezál 'román rítus sze­rint keresztel', damna 'román úrinő', domnisara 'román kisasszony', ficsorestye 'román legényes tánc' stb. 16 12 Bakos E, 1982. 57. 13 Zsemlyéi J., 1979. 14-15. A megfelelő címszavak a Márton Gy.-Péntek J.-Vöő L, 1977-be is bekerültek. 14 Péntek J.-Szabó A., 1985. 174. 15 Bakos E, 1982. 86. 16 Zsemlyéi J., 1979. 65.

Next

/
Thumbnails
Contents